Franciaországban hetek óta másról sem szól a média, mint a Woerth–Bettencourt-ügyről. A családi perpatvarnak indult, majd súlyos politikai botránynyá dagadó incidens nem egyszerűen elterelte a figyelmet a Sarkozy által kiemelt társadalmikérdéskéntkezeltnyugdíjreformról, hanem egyenesen azzal fenyegetett, nem egész két évvel az elnökválasztás előtt Sarkozy elveszíti az ország irányítását. A kínos ügy főszereplője a L’Oréal kozmetikai birodalom 87 éves örököse – egyben Franciaország és egész Európa leggazdagabb asszonya –Liliane Bettencourt, valamint lánya, akik évek óta marakodnak az óriási vagyonon. A perpatvar mellékszálaként súlyos adócsalásokra utaló hangfelvételek szivárogtak ki a sajtóba. IdőközbenBettencourtasszony beismerte, hogy valóban vannak svájci bankszámlái. Sőt, a Seychelle-szigetek egyike is az övé, és ezeket a francia hatóságok elől eltitkolta, ám a biztosítékot mégsem ezek az információk verték ki. A port az kavarta fel, hogy a milliárdosnő alkalmazásában állt Éric Woerth felesége, azé a Woerthé, aki a jelzett időben költségvetésiminiszterként éppen az adócsalások ellen harcolt. Mármint nappal. Mert éjjel – legalábbis Bettencourt elbocsátott könyvelőjének rendőrségi vallomása szerint – pártjának pénztárnokaként vastag borítékokkal távozott a L’Oréal örökösének házából. A pénz, nem kevesebb mint 150 ezer euró, Sarkozy pártjának, az UMP-nek a kampánykasszájába vándorolt, miközben Franciaországban magánszemély egy pártnak évente maximum 7600 eurót adományozhat.

A Sarkozyvel hétfőn este élő adásban sugárzott televíziós interjú a megtépázott renomét volt hivatott helyreállítani. E célt szolgálták a külsőségek is: az Élysée udvara, az elnök ünnepélyes, sötét öltözete, válla fölött a francia nemzeti lobogóval. Igaz, hogy a többnyire oldott, adomázó Sarkozy most feszültnek tűnt. S az a hangsúly, amellyel „szégyennek” nevezte az illegális kampánypénzekre vonatkozó vádakat, sem hatott meggyőzően.

Furcsa hangulatban ünnepelhetik a Bastille lerombolásának mai évfordulóját a franciák: a kormány által tegnap elfogadott nyugdíjreform azt jelenti, hogy két évvel tovább dolgozhatnak, a nyugdíjkorhatár 62 évre emelkedik. Ha tüntettek, sztrájkoltak is ellene, valójában beletörődtek. A nyugdíjreform volt az utolsó ütőkártya, amivel Sarkozy elkerülhette, hogy pártja kihátráljon mögüle. Ám még nem győzött. A reformról a nemzetgyűlés októberben szavaz. S hogy a franciák mégse maradjanak „ünnepi ajándék” nélkül, arról Éric Woerth maga gondoskodott. Az elnök bizalmasa lemondott pártpénztárnoki posztjáról, ám a kormányban maradt. Utóbbi rossz döntésnek bizonyulhat. Vele a Bettencourt-számlák csak egyre vastagabbak lesznek.

Az elnök tagad minden vádat