Csak találgatni lehet, hogyan ér majd véget Hoszni Mubarak egyiptomi elnök 30 éves uralma. A beteg államfő egyelőre nem osztotta meg a világgal, indulni akar-e egyáltalán a jövőre esedékes elnökválasztáson, vagy ha nem, kit ajánl maga helyett. Biztos, ami biztos, nemrég újabb két évre meghosszabbította az 1981 óta érvényben lévő szükségállapotot. Sőt, ezentúl egy általa kinevezett „független” bizottság őrködik a voksolás felett, és nemzetközi megfigyelők sem lesznek jelen.

Ennek fényében óriási jelentőségűnek értékelte lapunknak Csicsmann László, a Corvinus Egyetem jelenleg Jordániában kutató adjunktusa, hogy Mohamed El-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség volt főtitkára nemrég az élére állt egy több ezer fős, a rendőri brutalitást elítélő tüntetésnek Alexandriában. El-Baradei az elmúlt évben kiépítette a Nemzeti Front a Változásért mozgalmat, de elnökjelöltségét alkotmányreformhoz és a rendkívüli állapot megszüntetéséhez kötötte. Csicsmann szerint az „El-Baradei-jelenség” némileg túlértékelt. A volt főtitkárral kapcsolatban főleg külföldön nagyok a várakozások. Egyiptomban inkább a nagyvárosi liberális értelmiség támogatja, de nem valószínű, hogy szélesebb néprétegeket tudna megszólítani. Ráadásul a jelenlegi szabályok szerint nem jelöltetheti magát. Akkor indulhatna, ha csatlakozna valamelyik engedélyezett párthoz, ami nem valószínű.

Kérdéses az is, vajon részt vesz-e az elnökválasztáson a nemrég új, konzervatív vezetőt kapott, betiltott, iszlamista Muszlim Testvériség. A Közel-Kelet-kutató szerint a szervezet feltehetően nem akarja részvételével legitimálni a voksolást, bár jelezték, szívesen állnak El-Baradei mögé, aminek viszont a volt főtitkár nem örül. A 2005-ös parlamenti választásokon, független jelöltekkel elért sikere (megszerezték a képviselői helyek 20 százalékát az alsóházban) után a vallásos politikai szervezetet tulajdonképpen megtizedelte a hatalom.

Egyelőre azt sem lehet tudni, indul-e a választáson Gamal Mubarak, az elnök fia, az utódként felépített politikus, akinek megválasztása reformokat és a gazdaság mérsékelt liberalizációját hozhatja. Csicsmann László szerint ha az ellenzéki tüntetések elfajulnak és a hatalomnak keményebben kell fellépnie, nem biztos, hogy az idősebb Mubarak – aki talán továbbra is egyedül bírja a hadsereg feltétel nélküli szimpátiáját – megkockáztatja fia indítását. Ebben az esetben merülhet fel átmeneti megoldásként Omar Suleiman, az egyiptomi titkosszolgálat vezetőjének neve, aki nemzetközi szinten elismert, de nem feltétlenül népszerű politikus.

Az iráni elnökválasztás utáni zavargásokból mindkét fél tanult, épp ezért a szakértő nem számít a tavalyi, kétes eredményű perzsa szavazás utánihoz hasonló tömegtüntetésekre. Ezt támasztja alá az ENSZ e héten kiadott jelentése is, mely szerint az egyiptomi fiatalokat sokkal inkább a megélhetés foglalkoztatja, mint a politikai reformok. A munkanélküliek 90 százaléka 30 év alatti. A Reuters által ismertetett jelentés szerint az egyiptomi fi atalok a vallásban keresnek menedéket.

A nemzetközi közösségnek sem érdeke az iránihoz hasonló bizonytalanság. Bár Egyiptom szeptember 11-e és az iraki háború óta vesztett politikai súlyából a térségben – ahol a kezdeményezést egyre inkább Irán, Törökország, és egyes ambiciózus öbölbeli államok, mint Katar veszik át –, az Obama-adminisztráció gyorsan fel hagyott a George W. Bush-féle, demokratizálási kísérletekkel. Gáza elszigetelésével egyébként Mubarak az arab világban népszerűtlen politikát folytat. Talán ezért is, Egyiptom továbbra is komoly anyagi segítséget (Izrael, Afganisztán és Pakisztán után a legtöbbet) kap Washingtontól.