Madridban negyedmillióan, Barcelonában százezren ünnepelték vasárnap éjjel a spanyol válogatott világbajnoki győzelmét. Bilbaótól Sevilláig milliók vonultak az utcákra spanyol zászlókba öltözve vagy a nemzeti színeket lobogtatva. Az „aranycsapat” tegnap délután megérkezett Madridba, a játékosokat I. János Károly király és José Luis Rodriguez Zapatero kormányfő is fogadta.

A spanyolokra ráfért már a sikerélmény: az utóbbi hónapokban leginkább a gazdasági nehézségekről, a csődközeli állapotról, a négymillió munkanélküliről, a szétpukkant ingatlanbuborékról és a kormány nem épp hatékony válságkezelésétől volt hangos a nemzetközi sajtó. Zapatero kormányfő nehézségeit tetézte, hogy szombat este a katalán szocialisták – vagyis saját pártjának „katalán tagozata” –vezetésével vonult utcára egymillió ember Barcelonában, Katalónia nemzetként való elismerését követelve. Ezt négy évvel ezelőtt az úgynevezett nemzeti alapokmányban rögzítették, a katalánok népszavazáson meg is szavazták – igaz, csekély részvétellel –, de a spanyol alkotmánybíróság pénteken semmissé nyilvánította. Az ítélet óriási felháborodást váltott ki Katalóniában.

Mindezek után furcsának tűnhet, de vasárnap éjjel Barcelonában is előkerültek a spanyol zászlók is, és a tömeg Éljen Spanyolország! jelszavakat skandálva vonult az utcára. Első hallásra a katalán függetlenség híveinek nem épp a legjobb hír – igaz, a helyiek érdekesen értelmezik a spanyol válogatott győzelmét. Míg néhány héttel korábban a multikulti német válogatottban mindenki az új, többnemzetiségű Németország egységét vélte felismerni, addig a katalánok és a baszkok leginkább saját játékosaikat ünneplik. A katalán La Vanguardia például nem győzi dicsérni a válogatott katalán játékosait, Xavit, Puyolt, Piquét és Busquetet, valamint azt is kiemeli, hogy a válogatottból heten a Barcelona futballistái, vagyis „praktikusan” a katalán nemzet tagjai. A baszk Deia pedig főként a három baszk futballistát, Xabi Alonsót, Javi Martinezt és Fernando Llorentét élteti. Utóbbiakról viszont máris megkezdődött a vita az internetes fórumokon, hogy valóban baszkok-e, netán navarraiak vagy a la riojaiak (őket csak a baszkok szeretnék egy majdani nagy Baszkföld részeként látni, maguk erre nem éreznek nagy késztetést). A baszk nemzeti párt (PNV) szenátora, Inaki Anasagasti pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy természetesen gratulál a spanyol válogatott diadalához, de szerinte erre a katalán és a baszk nemzeti tizenegy is képes lett volna – már ha a spanyolok hagyták volna, hogy egyáltalán elinduljanak.

A barcelonai kereskedő, Maria Isabel Puig viszont túlzottnak véli a nacionalizmusról szóló híradásokat. – Katalónia a szombati nagy tüntetés ellenére sem szeparatista –bizonygatta lapunknak. A válogatott győzelmét természetesen lelkesen ünnepelte, és nincs kifogása a spanyol zászló ellen sem. – Mi csak tiszteletet kérünk a szokásaink és a nyelvünk iránt. Nem értek egyet azzal, amikor a barcelonai kormány csak a katalán nyelvet támogatja, de az sem tetszik, hogy Madridban az utóbbi időben szeretnek katalánellenes érzelmeket kelteni, hogy azt a politikusok saját céljaikra használják. Maria Isabel szerint a legtöbb katalán, hozzá hasonlóan, Spanyolországon belül képzeli el a jövőjét.

Az ország kasztíliai területein egyébként felszabadultan ünnepelték magukat a spanyolok. Az El País szerint a polgárháború óta nem lehetett ennyi spanyol zászlót látni az országban. Sokak szemében ugyanis a nemzeti lobogó még mindig a francói diktatúrát és különösen a nemzeti kisebbségekkel szembeni elnyomást, az erőszakos központosítást idézi. Ez most lassan változik.

Az elemzők abban bíznak, hogy a győzelemnek kézzel fogható eredményei is lesznek: akár 0,7 százalékkal megdobhatja az éves gazdasági növekedést, nemcsak önbizalmat kelt a spanyolokban, de erősíti az ország turisztikai vonzerejét.

Puyol a katalán zászlóval ünnepelt