Mindez persze e pillanatban még korántsem tekinthető bizonyosságnak. Azt pedig végképp tévedés volna állítani, hogy mostantól könnyű lesz szót érteni Pozsonnyal. A szlovák politika Radicováékkal nem fog kibújni a bőréből a Magyarországot érintő alapkérdésekben. Ezt még a legbékésebb időszakokban sem tette – akkor se, amikor a mostani pozsonyi koalíció pártjai álltak a kormányrúdnál.

Ráadásul a Fico–Slota-páros által képviselt vehemens nacionalizmus és elvakult magyarellenesség kurzusa ugyan vereséget szenvedett a júniusi választáson, de halálos sebet messze nem kapott – a Smer a legnagyobb párt maradt, Fico pedig gyors visszatérésre készül. Reménye nem teljesen megalapozatlan, hiszen már az új koalíció első lépései megmutatták, mekkora feszítőerők munkálnak soraiban.

A múlt is óvatosságra int. Kétoldalú kapcsolatainkban az önálló Szlovákia létrejötte óta mindig markánsan jelen volt a konfrontáció eleme. Szlovák szempontból egyébként érthető módon – a pozsonyi politika folyamatosan a belső kohéziót erősítő tényezőnek ítélte a Magyarországgal szembeni önmeghatározást, és gyakran egyenesen rájátszott a közvéleményben meggyökeresedett irracionális félelmekre. Ezeknek éppen ideje volna enyhülniük csaknem két évtizeddel Szlovákia megalakulása után. Hogy így legyen, azért a két kormány sokat tehetne a következő esztendőkben.

A szándékok mindenesetre nem látszanak kristálytisztán. Annyi bizonyos, hogy csak maximális jóakarat és a másik fél érvei, megfontolásai iránti empátia hozhat előrelépést azokon az ügyekben, amelyekkel most Iveta Radicová és Orbán Viktor szembesül. Mindenekelőtt a kettős állampolgárság kérdésében.

Radicová már világossá tette, hogy számára a magyar jogszabály éppúgy elfogadhatatlan, mint elődjének. Legfeljebb ő nem az ottani magyarokon akarja elverni a port Budapest „galádságáért”. Kormánya egyszerűen nem tekinti a magyar törvényt joghatályosnak Szlovákia területén. Vagyis Pozsony tárgyalni akar egy magyar törvény átírásáról Orbánnal, aki erről a jelek szerint hallani se akar. Ha a pozíciók ennél a pontnál beragadnának, akkor sok jóra nem számíthatunk ebben az ügyben. A holtpontról való elmozduláshoz elengedhetetlenek a magyar gesztusok is – hajlandóság erre egyelőre nem érzékelhető.

Mindkét fél bölcsességére és nagyvonalúságára lesz szükség a következő hónapokban, enélkül reménytelen bízni a magyar–szlovák kapcsolatok javulásában.