Annak idején a főleg értelmiségiek, köztük szabadúszó újságírók elítélése „az USA zsoldjában elkövetett hazaárulásért” – többeket húszévi vagy annál hosszabb börtönbüntetéssel – mélypontra vitte az Európai Unió és Kuba viszonyát. Moratinos most kijelentette, hogy „hatalmas elégedettséget” érez, mert új szakasz nyílik Kubában a foglyok ügyének végleges lezárásában. Jelezte azt is, hogy ezzel javulhatnak az EU és Havanna kapcsolatai.

Szeptemberben esedékes Brüsszelben a huszonhetek szokásos éves értékelése Kubáról. A spanyol külügyminiszter most úgy foglalt állást Havannában újságírók előtt, hogy immár nincs ok az úgynevezett „közös álláspont” fenntartására, amely a politikai foglyok kérdésével kapcsolta össze a viszony alakítását. Eredetileg júniusban lett volna a Kuba-vita, de az éhségsztrájkjába belehalt Orlando Zapata ügye miatt Madrid soros EU-elnökként halasztást kért, hiszen nem tudta volna keresztülvinni „a közös álláspont” feladását.

A kubai elnök hat órát töltött a két vendéggel, együtt nézték meg a Spanyolország–Németország focimecscset is. A találkozóról a Granma protokollhírt adott ki fotóval egyetemben. Külön hírben ismertette a havannai érsekség nyilatkozatát, amelyből tudomást szerezhettek az átlag kubaiak a rabok közelgő szabadulásáról. A szövegben nem szerepel a „politikai” vagy másként gondolkozó jelző, csak foglyokról esik szó, akik családtagjaikkal együtt Spanyolországba távozhatnak.

Moratinos ezt annyival egészítette ki: biztosítékot kapott, hogy a Spanyolország által befogadandó 52 politikai fogoly és családtagjaik bármikor hazatérhetnek, és nem kobozzák el szigetországi javaikat.

Az Európai Unió üdvözölte tegnap a havannai ígéretet. Catherine Ashton, az EU külpolitikai főképviselője – akit Moratinos telefonon tájékoztatott Havannából – reményét fejezte ki, hogy a döntést gyorsan végrehajtják. „Kedvező fejleménynek” nevezte a foglyok szabadulásának ígéretét Virginia Staab, a washingtoni külügyminisztérium szóvivője is.

A Castro-rendszer hasonló gesztust 1998-ban, II. János Pál pápa látogatásakor tett: akkor mintegy száz, köztük politikainak minősülő rabot engedett szabadon. A havannai vezetés ezúttal is a katolikus egyházat választotta partnerül; feltételezhetően elkerülendő, hogy úgy tűnjön, külföldi nyomásra tették. Raúl Castro májusban már egy alkalommal fogadta Jaime Ortega érseket, és utána elengedtek egy beteg foglyot, további egy tucatot pedig családjaikhoz közelebbi börtönbe vittek át. Majd júniusban a kubai elnöknél vizitelt Dominique Mamberti, a Vatikán „külügyminisztere” is, megtámogatandó az egyházi közvetítést a foglyok érdekében.

Az Elizardo Sánchez vezette kubai emberjogi bizottság június végén 167 politikai foglyot tartott nyílván – ami több mint százfőnyi csökkenést jelent azóta, hogy Raúl átvette a kormányrudat beteg testvérétől Fideltől. A szerdai bejelentésre a Zapata halála óta, tehát immár négy hónapja éhségsztrájkot folytató és kórházi infúzión életben tartott Guillermo Farinas azzal reagált, hogy amint az első öt foglyot valóban elengedik, hajlandó lesz vizet inni, átmenetileg felfüggesztve tiltakozó akcióját. Ezt a kórházban őt felkereső González Amadornak, Santa Clara püspökének mondta, aki az 52 fogoly elengedésére tett ígéretet ismertetve próbálta lebeszélni az éhségsztrájkról.