Merthogy a külpolitika féltve őrzött nemzeti hatáskör. A diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező brit Catherine Ashton sem külügyminiszter, hanem külügyi főképviselő.

Jogos a kérdés, hogy mit old meg az akciószolgálat, miért kell egyáltalán létrehozni. – Sok hűhó semmiért – mondja lapunknak Stefani Weiss, a Bertelsmann Alapítvány brüsszeli irodájának programigazgatója. E shakespeare-i utalással publikált a minap egy elemzést, amelynek sokan nem örültek az EU központjában. Főleg azok a bennfentesek, akik időt és energiát nem sajnálva küzdöttek különféle célokért az Európai Parlament, az Európai Bizottság és a fő döntéshozó szerv, a Tanács nevében.

– Ám a lényeg csupán annyi – teszi hozzá Stefani Weiss –, hogy az Európai Bizottság képviselete helyett az Európai Unió képviseletén dolgoznak ezután azok, akik eddig is harmadik országokban (tehát az unión kívül) próbálták érvényesíteni az általánosságokban mozgó érdekeket. A hét hónap alkudozás során eldőlt, hogy a „külügyi szolgálat” önálló költségvetést kap, s összevonják egy fedél alá a bizottságnál és a Tanácsnál nemzetközi kérdésekkel foglalkozó munkatársakat. Ide csatlakoznak a tagországok egyes diplomatái is, akiknek pályázniuk kell. A fejlesztési ügyek szintén ide kerülnek, de például a bővítés és a szomszédságpolitika nem, az Európai Bizottság tehát megőrzött valamit a korábbi feladatokból.

Bár az EU továbbra is – igaz, mind kevésbé – globális játékos a gazdasági térben, a kül- és biztonságpolitikában nem rúg labdába. Weiss szerint ennek az az oka, hogy a tagállamok (különösen a nagyok) nem adják fel a szuverenitásukat, és önálló külpolitikát folytatnak. De hajlandók koordinálni a lépéseket: ez nyilvánvaló Nagy-Britannia esetében. Az unió vezető erejének számító Németország –részben történelmi okokból –nem akarja megszabni a külpolitika irányát, és a többiek sem kívánják ilyen feladattal felruházni. A külügyi szolgálatot a franciák viszont úgy fogják fel, hogy ezen keresztül is érvényesíteni tudják a francia érdekeket.

A Brüsszelben bő ezer, a képviseleteken és a nemzetközi szervezetekben hozzávetőleg ötezer embert foglalkoztató akciószolgálat az őszi megszerveződése után sem foglalkozik majd konzuli ügyekkel. Ilyen szakértelem nincs is az EU-ban, a tagországok nagykövetségei állnak az uniós polgárok rendelkezésére. Stefani Weiss szerint az új intézmény továbbra sem játszhat kezdeményező szerepet, a munkatársak zöme inkább bürokrata, akik eddig az uniós programokat felügyelték a harmadik országokban: tőlük sem várható diplomáciai kockázatvállalás.

Stefani Weiss