– Miniszter úr, elégedett az újkormány első hónapjával? Gondolok többek közt az elmérgesedett magyar–szlovák vi szonyra, a szerencsétlen kijelentésekre az ország csődközeli állapotáról, a Magyar Koalíció Pártjának kiesésére a szlovák parlamentből. Jó irányba haladnak a dolgok?

– Az elmúlt egy hónap külpolitikai szempontból jobban alakult, mint amire számítottam. Ez részben a szorosabb közép-európai együttműködésről szóló stratégiánknak, részben tőlünk független körülményeknek köszönhető. Még a szlovák viszony javítására is kaptunk egy nagy lehetőséget, miután Pozsonyban jobbközép kormány fog alakulni. Ez teljesen új helyzetet teremt, bár tisztában vagyok vele, hogy az álláspontjaink között továbbra is nagy eltérések vannak. De legalább nem szerepel majd a szlovák kormányban olyan párt, amelynek az elnöke a választás másnapján azt mondja: ez a nap tragikus Szlovákia történetében, mert az országot a homoszexuálisok és a magyarok fogják kormányozni. A diplomáciában a szóhasználat nagyon fontos, egy-egy kifejezésnek beláthatatlan következményei lehetnek. Nem szerencsések a nyelvi túlzások: ha valaki egy neki nem tetsző törvény kapcsán a területi integritás sérelméről beszél, több ezer kilométerrel távolabb azt úgy értelmezhetik, hogy itt tényleg nagy baj van. Pedig csak vitáink vannak. Ismét szeretném leszögezni, hogy a magyar–szlovák viszony az elmúlt négy hétben nem lett rosszabb, az esélyek pedig javultak.

– Annak ellenére, hogy a magyar parlament az első intézkedések között fogadta el a kettős állampolgárságról szóló törvényt? Miért volt ez ilyen sürgős, nem lehetett volna megvárni a szlovák választásokat?

– Egyre inkább meggyőződésem, hogy jó dolog volt a parlament első ülésén elfogadni az állampolgársági törvényt, mert ezzel elkerültük azt, hogy az új szlovák kormány csak a hivatalba lépése után szembesüljön vele. Emellett eleget tettünk egy alapvető választási ígéretünknek. Már korábban jeleztük Szlovákiának, hogy minden vitás kérdésről készek vagyunk tárgyalni. Ezzel kapcsolatban azért érdemes megjegyezni, hogy nagyon régen nem volt ekkora nézetkülönbség a szomszédaink között, mint most, az állampolgársági törvény kapcsán. Romániával, Szerbiával és Horvátországgal is sikerült megértetni, hogy a magyar gondolkodásból hiányzik mindenféle területi megfontolás, nem foglalkozunk határokkal, de sokat szeretnénk foglalkozni az emberek jogaival, nyelvi identitásával, közösségi tudatával.

– A szlovák választások előtt Orbán Viktor 50 millió forintot ígért Csáky Pálnak, az MKP elnökének az árvízkárok enyhítésére, ám a pénzt azóta is várják...

– A pénzt át fogjuk utalni, de hadd hangsúlyozzam, hogy azt nem a párthoz, hanem az árvízkárosultakhoz kell eljuttatni. Az árvíz kapcsán egyébként örvendetesen sok jelét láttam a térségbeli szolidaritásnak magyar, szlovák és román viszonylatban is. Talán szimbolikus dolognak tűnik, de ilyenkor minden egyes homokzsák számít.

– Ha már a közép-európai együttműködés fontosságát hang súlyozza, a múlt héten az ausztriai Wachauban tartották a tekintélyes Európa Fórumot, amelyen a magyar EU-elnökség számára is prioritásnak számító Duna-stratégia volt a fő téma. A magyar kormány nem képviseltette magát. Miért?

– Ez szerintem is hiba volt, ott kellett volna lennünk. A kormány legutóbbi, szerdai ülésén kormánybiztossá neveztük ki Barsiné Pataky Etelkát, ő lesz a Duna-stratégia felelőse. A Duna-stratégiát a régiós együttműködés egyik legjobb példájának tartjuk, ami a környezetvédelemtől az energiapolitikán át az infrastrukturális fejlesztésekig és a közlekedésig mindent magába foglal.

– Fideszes politikusok többször említik a magyar–román–lengyel tengelyt, mint a középeuró pai együttműködés központi elemét. Nem tartanak attól, hogy más országok ezt kirekesztőnek tartják?

– Nem használnám a tengely szót. Én a közép-európai együttműködésbe Visegrádon kívül beleértem Délkelet-Európát is vagy akár az Európai Unió keleti politikáját. Tehát ez egy rugalmas, ha úgy tetszik, változó geometriájú együttműködés. Része több két- és háromoldalú együttműködés is, ezek egyike a lengyel–magyar–román viszony, a másik a magyar–szerb–horvát kooperáció. De hangsúlyozom, ezek senki ellen nem irányulnak.

– Januártól Magyarország veszi át az EU soros elnökségét. Mennyire vagyunk felkészülve? Helyén marad-e az előkészítő stáb, illetve képes lesz-e a főként a belső átszervezésekkel elfoglalt magyar közigazgatás ellátni a feladatokat? Az öszszevonások következtében bizonyos minisztereknek olykor több bizottságban is elnökölniük kellene.

– Vannak elmaradások a felkészüléssel kapcsolatban, ezeket most pótoljuk. A kormány szerdán nevezte ki Robák Ferencet, a Külügyminisztérium korábbi protokollfőnökét kormánybiztosnak, az ő feladata lesz a kormányon belül koordinálni a munkát. Hiányos a költségvetés is: ebből a Külügyminisztérium 2,1–2,8 milliárd forintot a külföldi ingatlanok értékesítéséből szeretett volna előteremteni, de az épületeket a mai napig nem tudta eladni. Ezt a pénzt tehát máshonnan kell biztosítani. A stábot érintő változásokról nem tudok.

Ami a másik kérdést illeti, összeállítottuk, hogy melyik tanácsi formációban ki képviseli a kormányt. Nem lesz jellemző, hogy egy miniszter több helyen is elnököl, más országoknál is gyakori, hogy államtitkárok vesznek részt az üléseken. Lényeges viszont, hogy a képviselő állandó legyen: erre én magam is kértem a minisztereket. Ám tény, hogy a magyar közigazgatás összességében nincs jó állapotban. Az uniós elnökség ilyenkor jót is tehet, mert a megszokottnál sokkal gyorsabb és határozottabb cselekvésre ösztönöz. Ha sikerül megoldani az elnökséggel járó bonyolult szakmai és politikai feladatot, akkor be tudjuk bizonyítani: valóban európai szintű kormányzatunk és közigazgatásunk van. Ez a tét, és ez valóban össznemzeti ügy.

– Sokszor emlegeti az értékalapú külpolitikát mint változást a korábbi irányvonalhoz képest. Pontosan mit ért ezen? Miben különbözik ez a korábbi kormányok külpolitikájától?

– Az előző kormányok politikájával nem foglalkozom. Meggyőződésem, hogy egy ilyen méretű és helyzetű ország csak akkor tudja érvényesíteni az érdekeit, ha azokat értékekre alapozza. Helyzetünkből, történelmünkből fakadóan számunkra az emberi jogok gyakran fontosabbak, mint azoknál az országoknál, amelyek homogén nemzetállamok, tehát nincsenek határon túli közösségeik. Akkor lehetünk sikeresek, ha értékalapra helyezzük az érvelésünket: például amikor azt mondom, hogy mi az emberekkel foglalkozunk, és nem a határokkal. Ezt megértik a világban.

– Hallani olyan pletykákat, hogy két évre vállalta a külügyminiszteri posztot, hogy levezényelje az ország EU-elnökségét, és utána más megbízatást kapna.

– Ezt a leghatározottabban cáfolom. A külügyminiszteri munkát időbeli korlát nélkül vállaltam, vagyis addig fogom csinálni, ameddig élvezem a kormányfő bizalmát.

– Ha már itt tartunk: valójában ki irányítja a külpolitikát Magyarországon? A külügyminiszter vagy a miniszterelnök?

– Erre a kötelező válasz az lenne, hogy én irányítom a külügyeket, de ez nem így van. Külpolitikája a kormánynak van, a kormány tevékenységét pedig a miniszterelnök irányítja. A mindenkori kormányfő és a külügyminiszter közötti bizalom és egyeztetés tehát kulcskérdés. Mivel a miniszterelnököt 17-18 éve ismerem, nem is kell mindig egyeztetnünk ahhoz, hogy egy-egy kérdésről hasonlóan gondolkozzunk.

Németh Zsolt az etnikai pártokban hisz

A magyar etnikai pártok jelentik a határon túli magyar közösségek jövőjét – mondta Németh Zsolt külügyi államtitkár a hét végén a Vajdaságban. A szlovákiai Híd-Most győzelmével, illetve a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) kudarcával kapcsolatban úgy vélte, hogy nem szabad „felolvadni”, engedni a liberális többségi pártok csábításának.

Ahol Európában erős kisebbségi közösségek vannak, ott az etnikai pártokon keresztül, nem a többségi pártok nemzetiségi szekcióinak a létrehozásával lehetett eredményt elérni – állította Németh Zsolt. Az állampolgársági törvényről elmondta: hiteles nemzetpolitikát szeretnénk, és a hitelességet az adja meg, ha az indulás hiteles. (MTI)

„Minden vitás kérdésről készek vagyunk tárgyalni”