A New York Times a múlt héten jelentette, hogy pakisztáni tisztviselők azt ígérik: el tudják érni, hogy Sirajuddin Hakkani, al-Kaida-szövetséges hadúr részt vegyen egy kabuli nemzeti kormányban, így stabilizálva Afganisztán keleti részét, amelyet a Hakkani-csoport felügyel.

Bár David Petraeus tábornok kedden cáfolta, az Al-Dzsazíra arab hírtelevízió szerint Hamid Karzai afgán elnök már tárgyalt is Hakkanival, akinek apja a szovjetek elleni mudzsahedharcban szerzett el nem évülő érdemeket a térségben. Iszlámábád – kihasználva, hogy Washington egyre kevésbé bízik a korruptnak tartott Karzaiban –hasznos partnerként igyekszik magát feltüntetni.

A Hakkani-csoport szorosan együttműködik az al-Kaidával –osztoznak fegyveren és pénzen is –, ezért fogadják aggodalommal és szkepszissel sokan, vajon Hakkaniék tényleg lemondanának-e erről az értékes kapcsolatról. Hakkaniék támadták meg nemrég az al-Kaida segítségével a bagrami amerikai támaszpontot. Ugyanakkor elemzők tényként kezelik, hogy a pakisztáni katonai titkosszolgálat India elleni támadásokhoz is használja a pakisztáni Észak-Wazirisztánban is aktív csoportot.

Egyes vélemények szerint Pakisztán azért dobta be a hadúrral való megbékélés lehetőségét, hogy időt nyerjen, hiszen Washington már régóta követeli a pakisztáni hadseregen az Észak-Wazirisztán elleni támadást. A politikai háttéralkuk, intrikák a XIX. századi nagy játszmát idézik, amikor az orosz és a brit birodalom vetélkedett a területért.

Pakisztán befolyása más területen is egyre érzékelhetőbb Afganisztánban. Washington nem kis megdöbbenésére Karzai nemrég eltávolította posztjáról az amerikaiakkal jó kapcsolatot ápoló Amrullah Salehet, aki a titkosszolgálatot irányította, ám korábban a tálibellenes Északi Szövetség magasrangú tagja volt. Az afgán elnök szintén kirúgta Hanif Atmar belügyminisztert, aki fiatalkorában a kommunista korszak titkosszolgálatában szolgált.

A tárgyalások nem a haduraknak, hanem az amerikaiak kivonulása miatt egyre idegesebb és egyre gyengülő Karzainak sürgősek. Korábban arra is történtek kísérletek, hogy az északi, északkeleti területeken aktív Gulbuddin Hekmatyar hadurat is bevonják a kormányzásba.

A tálibok – akik szintén heterogén, Afganisztán és Pakisztán határvidékén szétszórodott csoportot alkotnak – és a velük jelenleg éppen szövetséges hadurak szándékait egyelőre homály fedi a hatalommegosztást illetően. Annyi azonban biztos, hogy senki sem tudja garantálni, hogy szakítanak az al-Kaidával cserébe a hatalomért. A NATO kivonulása után – ha nem sikerül megerősíteni a központi kormányzatot – nagy valószínűséggel ismét egymásnak esnek.