Az 51 éves Wulffal valójában semmi gond nem lenne. Jóképű, szűkebb hazájában sikeres kereszténydemokrata politikus. Egykor még Merkel esetleges utódaként is emlegették, de ezt azzal hárította el: nem elég kemény fiú a kancellári feladatokhoz. Államfőként létrehozná a bölcsek tanácsát, amelylyel az országa előtt álló legfontosabb feladatokat tekintené át.

Kétéves kisfiának pedig gyerekkuckót rendezne be az irodájában, mert nincs is szebb a gyerekzsivajnál – nyilatkozta Wulff a Bildnek. Csakhogy a szociáldemokraták – zseniális húzással –benevezték ellene Joachim Gauckot, az egykori keletnémet ellenzékit, a Stasi-irattár megalapítóját. Gauck egy hónap alatt olyan népszerű lett, hogy ha a nép szavazna, szinte bizonyosan ő győzne.

Ám a német „alapító atyák”, a weimari tapasztalatok és a második világháború után ezt a lehetőséget határozottan kizárták: az államfőt ne a nép, inkább egy gondosan megrostált testület válassza meg. Meglepetések így is voltak, a titkos szavazásokon a képviselők nem mindig tartották magukat a pártfegyelemhez: 1954-ben például a háborús bűnök miatt elítélt Karl Dönitz admirális (Hitler saját kezűleg kinevezett utódjának) nevét is felvéste valaki a szavazócédulára. Efféle meglepetésre most nem kell számítani,Merkel állítólag frakciófegyelmet kért a koalíciós pártoktól. A jelöltek egyébként nem mondhatnak beszédet az alkotmány értelmében, nincs vita sem a szavazás előtt. A választásra 1244 személy jogosult, részben az alsóházban ülő képviselők és a tartományok által delegált elektorok, köztük színészek, popzenészek és sportolók. A furcsaságok közé tartozik, hogy Wulff, mint tartományi miniszterelnök maga is szavazhat...

Bár a vetélkedés most a kereszténydemokrata politikus és a keletnémet lelkész között zajlik, van egy harmadik jelölt is: a Baloldali párt színeiben Lukrezia Jochimsen nyugatnémet szociológus. Gauck ugyan tett egy próbát a baloldali frakciónál, hogy megszerezze a támogatásukat (és ezzel némileg szorosabbá tegye a versenyt), de az exkommunisták „neoliberálisnak” és az NDK-val szemben túl kritikusnak minősítették Gauckot. A mai szavazás nem egyszerűen az államfő személyéről szól, hanem teszt a kormánykoalíció számára, amelynek támogatottsága minden eddiginél mélyebbre süllyedt. Elemzők szerint ha nem sikerül abszolút többséggel megválasztani Wulffot és a harmadik körre, vagyis a relatív többségre szorulna, az máris súlyos kételyeket vetne fel a kormányzati szövetség jövőjével kapcsolatban. A népszerűségvesztésben főképp a liberális FDP a ludas: a tavaly őszi 14 százalékról mostanra a parlamenti küszöb alá, négy százalékra zuhant a népszerűségük. Többen már nyíltan beszélnek Guido Westerwelle pártelnök-külügyminiszter megbuktatásáról.

Merkel és Wulff