A Ku-Klux-Klantól Obama táboráig
Kerekes székében közlekedve már egyre ritkábban rántotta elő ingzsebéből az amerikai alkotmány egy példányát „bizonyítékként”, és frakciója ünnepléssel fogadta, ha betolták egyegy kulcsszavazásra. De májusban megtartotta utolsó emlékezetes beszédét, mégpedig a szenátusi obstrukció védelmében. A szerepre igazán jogosult volt: a hatvanas évek elején több mint 14 órán át tartotta fel a kongresszust, hogy akadályozza a polgárjogi törvény elfogadását. Mindennek most vége: hétfőre virradóra, 92 évesen elhunyt Robert Byrd, a mindenkori leghosszabb ideig, 51 esztendeig szolgáló amerikai szenátor, aki Nyugat-Virginia államot és a Demokrata Pártot képviselte. A felsőház előtt pár évet a képviselőházban is töltött; még Harry Truman volt a Fehér Ház lakója, amikor felesküdhetett.
A The Los Angeles Times nekrológja az ellentmondások emberének láttatja az idős politikust, aki maga is változtatta nézeteit az egykor – különösen délen – meglehetősen antiliberális demokraták ideológiai átalakulásával párhuzamosan. – Életem legnagyobb hibája volt – mondta később arról, hogy tagja volt a fajgyűlölő Ku-Klux-Klannak, sőt a negyvenes években egy 150 fős KKK-csoport élén állt, ők küldték a politikába. Egy liberális lobbiszervezet, az ADA úgy találta, hogy míg Byrd 1964-ben leadott szavazatai csak 16 százalékban tükröztek liberális nézeteket, 2005-re már 95-ben.
„Az élete (volt) a szenátus. Többet tud róla, mint bárki élő vagy halott. Nem néz tévét. Nem érdeklik a sportok. Ennek az intézménynek szentelte életét” – mondta a római szenátorelődökre 14 beszédben is utaló Byrdről Bob Dole egykori republikánus elnökjelölt. A hatalmi ágak közötti „fékek és egyensúlyok” tántoríthatatlan híveként szemrebbenés nélkül ellentmondott különböző elnököknek. Ugyanakkor híres volt arról is, hogy a szenátusi jogalkotást, mint a tenyerét ismerve, ügyesen Nyugat-Virginiába hordta az autópálya-építéseket, összesen mintegy 1600 kilométernyit, valamint számos szövetségi intézményt, így egy FBI-részleget is. Csak akkor csaptak a kezére, amikor a CIA háromezer alkalmazottját is „hazavitte” volna. A szenátus korelnökeként a harmadik volt a sorban, hogy adott esetben az amerikai elnök helyébe léphessen.
