Csak a halgyárban nem félnek
„A gyerekeim rövid távon veszítenek azzal, hogy kevesebbet látnak. De hosszabb távon ők is nyernek vele, hogy az anyjuk nem a halgyárban dolgozik” – mondja Adalheidur, aki büszke arra, hogy Izlandon az esélyegyenlőség nem csak papíron létezik.
A kisfiához siet haza a szociológia szakos Sveinn Arnarson is, aki annyira megszerette a tizenhétezer fős Akureyrit (a szigetország második legnagyobb városát), hogy itt akar letelepedni. Ő elsősorban arra büszke, hogy Izland háromszázezres lakosságára hét egyetem jut.
Ám a lelkesedésük csupán addig tart, amíg meg nem kérdezem: mit szólnak ahhoz, hogy Izland hamarosan belevág az EU-csatlakozási tárgyalásokba.
„Hát... még nem döntöttem el, hogy támogatom-e a tagságot. Fogalmam sincs, mit kapnának az izlandiak az uniótól, csak érzelmek alapján pedig nem akarok határozni” – magyarázkodik Adalheidur. Nála is szigorúbb Sveinn: „Én biztosan elolvasom a hat-hétszáz oldalas csatlakozási szerződést, mielőtt a tagságról szavazok. Főleg az érdekel, mi lesz a halászattal.”
Ez bizony másokat is izgat. Akureyritől egyórányi autóútra, az 1400 lakosú Dalvíkban csukott szemmel is megtalálni a Samherji halfeldolgozó üzemet. Izland legnagyobb halgyárának igazgatója, Gestur Geirsson persze már nem érzi az átható szagot.
„Tudom, hogy mindenki a halászat miatt aggódik, de én nem félek. Igenis Európa részei vagyunk” – érvel az uniós csatlakozás mellett. Amikor megemlítem, hogy a legtöbben attól tartanak, a külföldi cégek ráteszik a kezüket a jövedelmező izlandi haliparra, csak mosolyog. „Jól működő vállalat a miénk, nehéz lesz megvenni. Nagyon drágák leszünk!”
Európa amúgy is betört már a dalvíki halfeldolgozóba, gazdasági és kulturális értelemben egyaránt. A kontinens legnagyobb szupermarketláncai mind-mind hűséges vásárlók. Gestur Geirsson azt is pontosan tudja, hová mit kell eladni: a franciák friss halra vágynak, a britek viszont a fagyasztott tőkehalra vevők. S hogy hatékonyan működik a cég, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a halfejek sem vesznek kárba: ezeket Nigériában értékesítik, ahol levest főznek belőlük. „Végül is fizetnek érte” – vonja meg vállát a középkorú férfi.
Korántsem ilyen nyugodtak Akureyri tejüzemében, ahol az Izlandon eladott sajtok hatvan százalékát gyártják. A Mjólkursamsalan igazgatója, Sigurdur Rúnar Fridjónsson elpanaszolja, hogy az elmúlt négy évben folyamatosan csökkentek az árak az európai verseny miatt. „Máris félünk az EU-tagságtól. Most még részben ellenőrzés alatt tartjuk a helyzetet, magas importvámokat kivetve a külföldi termékekre. De ha belépünk, az hatalmas érvágás lesz.”
A sors iróniája, hogy a gyárban még a csomagolóanyag is unión kívüli: Svájcban készült. Ebben árulják az izlandi specialitásnak számító (leginkább a joghurthoz hasonlító) skyrt, amely a tejtermelők szövetségének elnöke, Baldur Benjamínsson szerint a hosszú élet titka. „A csatlakozás támogatói azt állítják, hogy minden rendben lesz, de ezt semmi sem támasztja alá. A belépés kész katasztrófa lenne” – ingatja a fejét. Ugyanezt elmondja a felvételi tárgyalásokat előkészítő egyik szakbizottságban is, ahová a kormány hívta meg őt.
Nehezen tudja ma még elképzelni az izlandiak többsége, mit nyerne az EU-hoz tartozással. A szigetet körbeölelő végtelen óceánban óriási halmenynyiség nyújt biztos megélhetést, a föld alatt pedig kiapadhatatlan forróvíz-készletek teszik szebbé – és olcsóbbá – az életet.
Holdbéli táj hófehér gőzoszlopokkal: ez a látvány fogad az Izland déli részén felépített Hellisheidi geotermikus erőmű környékén. Mivel az ország egynegyede aktív vulkáni zóna, a Föld belsejében rejtőző energiához itt könnyebb hozzájutni. Izland hat erőműve áramot, meleg vizet és fűtést ad mindenkinek – és a hó végi számláktól igazán nem kell rettegni.
„Négyen lakunk egy 120 méteres lakásban, és bevallom, elég sok energiát elpazarlunk. Havonta ötven eurót (14 ezer forint) fizetek, és ebben benne van az áram, a fűtés, a meleg víz, na meg a korlátlan hidegvíz-használat” – meséli Gudmundur Atli Ásseirsson, a Hellisheidi munkatársa. Nem is érti, miért csodálkozom a korlátlan vízhasználaton: a földből színtiszta vizet nyernek, egyáltalán nem kell tisztítani, van belőle bőven.
Előre sejtem, mit fog válaszolni, de azért megkérdezem, szeretné-e, ha Izland bekerülne az Európai Unióba. Gudmundur egy darabig a cipőjét bámulja, aztán annyit mond: „Maradjon minden így!”
