Igaz,ageneralisszimuszszobra nem került messzire: állandó helyet a közelben lévő Sztálinmúzeum udvarán kap, amely a szovjet pártfőtitkár szülőházának is otthont ad. A múzeum bezárását a Mihail Szaakasvili elnök irányította grúz vezetés nem tervezi.

A grúz kulturális minisztérium érvelése szerint Joszif Dzsugasvili (Sztálin) annak a szovjet államnak a létrehozója volt, amelynek működése a grúz nemzet tagjainak sokaságát is üldözte, megsemmisítette, így grúz származása ellenére nem méltó a Gori központjában eddig álló emlékműre. A Grúz Kommunista Egységpárt megütközéssel fogadta Tbiliszi és a helyi városvezetés döntését, amelyről a lakosságot előzetesen nem értesítették. Az éjszakai munkálatok idejére rendőri erőkkel zárták le a teret.

A kommunisták mellett ellenezte a bontást az utolsó szovjet külügyminiszter, a független Grúzia első elnöke, Eduard Sevardnadze is. Azzal érvelt: az emlékmű átvészelte még a vezér halála utáni „desztalinizációt” is. – A történelmet emlékművek megsemmisítésével nem lehet megváltoztatni – jelentette ki a volt elnök grúz hírügynökségeknek, megjegyezve, hogy a sztálini személyi kultusz leépítését meghirdető Nyikita Hruscsov pártfőtitkár annak idején fi gyelembe vette Gori lakosságának igényeit, és érintetlenül hagyta a szobrot, miközben emlékműveit Szovjetunió-szerte elbontották, a róla elnevezett városoknak, intézményeknek új neveket adtak. A Sztálin-szobor elbontása harminc évvel később, a Szovjetunió megszűnésekor merült fel újra, ám a tervet ekkor is elvetették.

Grúziában a péntekre elbontott Sztálin-szobor volt a legnagyobb, ám korántsem az utolsó. Számtalan kisebb szobor állva maradt a szülővárostól távolabb is, például Gurdzsani vasúti pályaudvarán, ahol egy életnagyságú Sztálin-szobor néz a peronról a tizenegy éve nem működő vasúti sínekre. A keletgrúziai város másik pontján egy különleges darab is megmaradt, ez a későbbi Sztálint 12 éves korában ábrázolja.

Földre került a Sztálin-szobor