Stanley McChrystal tábornok, az afganisztáni amerikai főparancsnok minapi botránya és felmentése is bőven túlmutat önnön magán. A Kurszk katasztrófájánál persze jóval szerencsésebb, ám annál abszurdabb kivitelezésben. Röntgenfelvételként ad ugyanis betekintést az immár Amerika mindenkori leghosszabb háborúját irányító eliten belüli személyi viszonyokba. Akármilyen megdöbbentőek is McChrystal és körének az alelnökre, a nemzetbiztonsági tanácsadóra vagy éppen az afganisztáni elnöki különmegbízottra tett bántó megjegyzései, könnyen elképzelhető, hogy a sajtó jelenlétének tudatában még árnyalták is véleményüket a nyilatkozók. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy miért nem gyúltak ki nyomban a „piros lámpák” a fejekben. Ha ugyanis nyilvánosan nímandnak tartják Joe Bident, bohócnak Jim Jonest és sebzett állatnak Richard Holbrooke-ot, okkal merül fel a kérdés, hogy vajon mit mondhatnak róluk egymás között?

Ez személyi váltás, és egyáltalán nem politikai – hangsúlyozta Barack Obama a parancsnok felmentésekor. Igaz: McChrystal távozásához valóban nem közvetlenül a háborús stratégiával kapcsolatos nézeteltérések vezettek. De alighanem más lenne a hangulat e stratégia bábái – nem utolsósorban az e kommentárban felsoroltak – között, ha az általuk alkotott koncepció sikerét éreznék. Ám miközben egy hatalmas, képzeletbeli homokórát már felállítottakWashingtonban – rajta a kivonulás tervezett kezdetével, 2011 júliusával –, a dolgok igen rosszul állnak a harcmezőkön. Hátravan még jó néhány nap a júniusból, de az eltelt kilenc évben már így is ez a legvéresebb hónap a NATO-szövetségesek számára Afganisztánban. Jócskán késnek a megfelelő szintű erőfeszítések Kandahár stabilizálására, a „kivonulási stratégia” egyik fő követelményének teljesítésére, a stafétabot átadására pedig további kiképzőkre lenne szükség. Ám az atlanti szövetség szégyenben maradt ezzel brüsszeli értekezletén. És ott van még a szeretett-utált Karzai elnök, minden ellentmondásosságával, egyben azonban megkerülhetetlenségével is. „Hosszú erőlködés lesz ez, és őszintén szólva úgy gondolom, nagyon óvatosnak kell lennünk a célokkal kapcsolatban, amelyeket önmagunk elé kitűzünk Afganisztánban” – mondta másfél esztendővel ezelőtt Gates védelmi miniszter.

Aki cipelt már nehéz bútort, jól tudja: erőlködés közben nehéz odafi gyelni a szájra. De költözködéskor legalább nem jönnek az újságírók.