A globális gazdasági válság társadalmi következményei „papíron" a baloldali-szociáldemokrata pártoknak kedvezne, a valóság azonban teljesen más képet mutat. Különösen hogy a baloldali-szociáldemokrata pártok támogatottságában bekövetkezett változás nem mai keletű, a jelenlegi halovány piros-vörös egy jó negyvenéves folyamat eredménye - véli Molnár János, a német szociáldemokratákhoz (SPD) közel álló Friedrich Ebert Alapítvány budapesti irodája tudományos munkatársa.

Molnár szerint a nyugateuró pai szociáldemokraták többsége az 1970-es évek vége óta képtelen többé betölteni kettős történelmi szerepét. Egyszerre képviselni a társadalmi-gazdasági modernizációt és ezzel egy időben tenni a rászoruló-leszakadó rétegek integrációjáért és emancipációjáért. Az egyoldalúan a gazdasági modernizáció irányába elmozduló baloldal abban a tévhitben ringatta magát, hogy a reformok automatikusan hozzák majd magukkal az emancipációt és az integrációt. Mindez pont fordítva történt, ráadásul a baloldal feladta a közel 150 éves múltra visszatekintő képviseleti eszközeit, azt, hogy valós társadalmi érdekekért szálljon síkra.

A filozófus-politológus úgy látja, hogy a médiapolitizálás előtérbe kerülése is a baloldalt sújtotta. A valódi érdek- és értékképviselet helyett folytatott kommunikáció hosszú távon „kilúgoz” minden baloldali tartalmat. A baloldali pártok csak támogatottságukból vesztettek annak szajkózásával, hogy a társadalom jelentős részének azért kell rövid távon megszorításokat, lefaragásokat elszenvednie, hogy később majd jobb legyen. – A globalizációra a baloldal csak öncsonkítással válaszolt. Bizonyos szempontból nem volt más választása, mint a jóléti állam vívmányainak lefaragása, de nem is gondolkodtak bármiféle alternatíváról – fűzte hozzá. Figyelemre méltónak nevezte, hogy gazdasági válság nyomán a jobboldal éppen e baloldali érvelést használja: Nicolas Sarkozy francia államfő éppen a bankok kapcsán beszél arról, hogy a pénzügyi szektor korlátozása, szabályozása az ágazat jövőbeni érdekeit szolgálja.

A kutató szerint a baloldal számára kiutat a képviseleti demokrácia komolyan vétele, a társadalommal folytatott nyílt párbeszéd jelent. – Szakítani kell azzal a felfogással, hogy a „szakértő politika tudja, és megmondja” – hangoztatta. A társadalmi átalakulás nemcsak új rétegződéseket, hanem atomizálódást, a szolidaritás gyengülését is „kitermelte”.

Molnár meggyőződése, a magyar baloldal súlyos hibát követett el, amikor nem vállalta fel, hogy „közvetít” a hazai GDP közel felét termelő külföldi tőkebefektetők és a társadalom között. A „multik” és a hazai társadalom közötti területet Magyarországon ma lényegében a szélsőjobboldal jelszavai uralják. Érdemes lenne tanulmányozni azon országokat, így Németországot és Csehországot, ahol a modern szociáldemokrácia mellett létezik egy hagyományos baloldal. A megváltozott társadalmi viszonyok és a két baloldali erő kölcsönhatása előremutató válaszokat termelhet ki.