A költőként és történészként is ismert, arisztokrata származású De Villepin több ezer híve előtt elmondott beszédében egészen a francia forradalomig nyúlt vissza. Rohamot hirdetett a „pénz, a hatalom és a kirekesztés Bastille-ja” ellen. Az ötvenhat éves exdiplomata szerint egy „új ancien régime” alakult ki a végletekig megosztott Franciaországban. E „rendi világot” pedig le kell rombolni, ahogy azt a nép tette 1789. július 14-én a hírhedt börtönnel.

Sarkozy pártja, az UMP politikusai „jelentéktelennek” minősítették az új jobboldali mozgalmat. Túl korai még a 2012-ben esedékes elnökválasztásról spekulálni – hangoztatták. De Villepin is csak közvetve érintette az Élysée-palotáért való versengést, de egyértelmű, hogy államfői kampányának alapjait igyekszik megteremteni a République solidairerel. Az időpontot jól választotta meg: Sarkozy népszerűségi mutatói finoman szólva is alacsonyak. Annyira, hogy a jelenlegi köztársasági elnökkel szemben több mint baráti hangot megütő Paris Match hetilap közvélemény-kutatásában De Villepin 49-37 arányban nyerte meg a támogatottsági versenyt.

Kormányfői korszakát ugyan nem feltétlenül a szociális érzékenység jellemezte, a volt külügy- és belügyminiszter De Villepin most jobbközép politikájának ezen oldalát igyekszik hangsúlyozni. Ősellenségét, Sarkozyt folyamatosan ostorozva azt hangoztatta: a franciákat elsősorban a gazdasági válságból való kilábalás és a nyugdíjak sorsa érdekli, ezért az új konzervatív erő is e két kardinális kérdésre összpontosít. Sarkozy és De Villepin elkeseredett harcot vívott egymással azért, hogy melyikük váltja Jacques Chiracot a köztársasági elnöki székben. Az elképesztő intrikákat sem nélkülöző „háborút” végül Sarkozy nyerte. De Villepin alaposan besározta magát a Clearstream néven elhíresült botrányban. A szövevényes ügyben a volt kormányfőt azzal gyanúsították, hogy Sarkozyt bemártó, hamisított dokumentumokat juttatott el az igazságszolgáltatáshoz.

De Villepin újra ringbe száll