Lábadozzon a pálmafák alatt!
A külföldiek „nyomulása” már olyan méreteket öltött, hogy veszélybe sodorhatja a spanyol egészségügy fi nanszírozását – figyelmeztetett nemrég Extremadura tartomány korábbi kormányfője. A külföldiek körében népszerű üdülőhelyek, a Costa del Sol, Alicante és Valencia kórházi vezetői szerint az egészségesre barnult turisták egyszerűen besétálnak a kórházakba, és egy sor olyan szolgáltatást vesznek igénybe (főként csípőprotézis-, szívbillentyű-, illetve térdműtéteket), amelyekre otthon hónapokat kellene várniuk.
Jelenleg 2,5 millió „eurókülföldi” él életvitelszerűen Spanyolországban, ők nem (itt) fizetnek társadalombiztosítási járulékot, de elvileg az ellátás jár nekik. Óhazájuk ugyan havi 300 eurót átutal utánuk, de ez a spanyolok szerint semmire sem elég (egy csípőprotézis-műtét hét-nyolcezer euróba kerül). Valencia egészségügyi illetékese szerint a tartomány 80 millió eurót költ a külföldiekre, de csak négymilliót kap vissza.
Mondhatnánk, örüljenek, hogy ilyen jó a híre a spanyol egészségügynek. Tény, hogy az ibériai ország a WHO listáján az előkelő hetedik helyet foglalja el, sok az új és jól felszerelt kórház, s az ezzel foglalkozó internetes honlapokon általában dicsérik a spanyol orvosokat. Ám a helyi sajtó évek óta tele van az egészségügyi szakemberek panaszaival arról, hogy nemcsak az itt lakó külföldiek, hanem német, brit, skandináv turisták ezrei is potyautasként használják a spanyol rendszert.
Ez persze csúsztatás, hiszen az EU-n belüli turistáknak joguk van „sürgősségi ellátásra”, ha kiváltották az európai egészségbiztosítási kártyát. A kérdés csupán az, hogy mi minősül sürgősnek: erről általában az orvos dönthet, de a tapasztalat azt mutatja, sok minden belefér ebbe a kategóriába.
A brit Bryan Arthur esetét a brit Guardian idézi: a férfi a Euroresidents honlapon számolt be arról, hogy szívbillentyűműtétre volt szüksége. Angliában erre fél évet kellett volna várni, de Spanyolországban csak két hónap volt a várakozási idő. Mivel részben már úgyis itt élt, természetesen a spanyol kórházat választotta. Az orvos kitűnően tudott angolul, és nyilván az sem volt hátrány, hogy nem az esős Angliában, hanem a napsütötte tengerparton lábadozhatott.
Az egészségügyi turizmus persze jól ismert jelenség világszerte, sok ország profitál belőle. Immár komoly internetes szakirodalma van annak, hová érdemes utazni: a fogászati kezelések tekintetében többek közt Magyarország is a népszerű célpontok közé tartozik, termékenységi kezelésekre ellenben Norvégiát ajánlják, mellműtétekre Tunéziát. Thaiföldre állítólag a lézeres szemműtétért érdemes menni, míg Szingapúrba plasztikai műtétekért. A spanyolok sem bánnák, ha ebbe az irányba fejlődne az egészségturizmus – vagyis ezáltal nem kevesebb, hanem több pénz állna a házhoz.