– Mennyiben járult hozzá a Balkán stabilitásához a hágaiNemzetközi Törvényszék működése, ahol ön 1996 és 1999 között főügyész volt?

– Inkább azt kell megnéznünk, milyen lenne a térség, ha nem lett volna törvényszék. A nürnbergi perek óta a volt Jugoszláviával foglalkozó törvényszék volt az első kísérlet arra, hogy politikai és katonai vezetőket tegyünk felelőssé a háború törvényeinek megsértéséért. Lehet, hogy túl sokat vártunk tőle. A cél azonban nem feltétlenül a térség stabilizálása volt. Mindezzel együtt azt gondolom, a törvényszék fontos és pozitív szerepet töltött be. Bár a szerbek a mai napig igazságtalanságként élik meg, majd belátják, hogy igazunk volt.

– A Balkánon sokszor hallani azt a vádat, hogy a nemzetközi közösség inkább a stabilitást választotta az igazságszolgáltatással szemben. Bizonyos politikai szereplőket pedig a helyükön hagytak, ha azok együttműködtek.

– Attól függ, mit értünk a stabilitáson. A hosszú távú béke és stabilitás alapfeltétele az igazságszolgáltatás, különben a konfliktusok magjai továbbra is megmaradnak. A „gyomlálást” ilyen rövid idő alatt azonban nem lehet megvalósítani. A törvényszékek nem tudnak elég mélyre hatolni, és nem lehetnek egy működő helyi igazságszolgáltatási rendszer alternatívái. S valamikor egyszerűen nincs elég bizonyíték.

– Az ön által vezetett ICG előrejelzéseket, elemzéseket készít lehetséges és valós konfliktusokról. Hova kell figyelnünk a közeljövőben?

– Szudánra. Fél év múlva referendumot tartanak a déli rész elszakadásáról, valószínűleg sikerrel. Ez a kontinens számára is komoly következményekkel járhat, hiszen a határok átrajzolásának gondolata mindenkit nyugtalanít Afrikában. Afganisztán–Pakisztán a következő években is feszültségek idegközpontja lesz. A Közel-Keleten pedig egyáltalán nem jó irányba mennek a dolgok.

– Afganisztánban, de Pakisztánban is az lehet a konfliktus kezelésének a kulcsa, ha felépül egy működő igazságszolgáltatás. Lát erre esélyt?

– Hibát követünk el mi, nemzetközi szereplők, ha halogatjuk a nehéz, sokáig tartó ügyek kezelését. A biztonság mindig elsőbbséget élvez: azt hisszük, ha biztonság van, nekikezdhetünk az élet többi részének átalakításához. A jogállamiság megszilárdítása azonban nagyon sokáig tart, hiszen bizalmat kell ébreszteni az intézmények iránt. Ezért mindig ez az utolsó, amire sor kerül. Afganisztánban semmilyen felelősségre vonás nem történt. Ellentétben a Balkánnal: Afganisztánban a hadurak, akiket inkább a partvonalon túlra kellett volna küldeni, legitimek és hatalmon vannak. Sok időt elpazaroltunk. Hiba volt siettetni a választásokat is, úgy, hogy a végén megelégedtünk a kétes eredménnyel. Ez a kettős mérce rossz üzenetet küld az afgánoknak: „Nos, nagyarányú csalás történt, de ti ennyit érdemeltek!” És egyébként nem látom, hogy megbízható igazságszolgáltatás kiépítésén dolgoznánk.

– Gáza nemrég ismét a figyelem középpontjába került, pedig a blokád már három éve érvényben van. Helyes a nemzetközi közösség hozzáállása az övezethez?

– A flottillaincidens megmutatta, mennyire csődöt mondott a Gázával kapcsolatos politika. Az övezet elszigetelése nem csupán izraeli politika, hanem az ENSZ-ből, az Egyesült Államokból, az EU-ból és Oroszországból álló kvartett álláspontja is. Senki sem kérdőjelezte meg ezt a politikát, amelyet Gázában kollektív büntetésnek élnek meg. Az alapötlet az volt, hogy a nyomás hatására a gázaiak a Hamasz ellen fordulnak. Szerintem ez erkölcsileg is hibás, de ami fontosabb, tökéletesen kontraproduktív. Nem elég csak egy kicsit engedni a blokádon, hiszen az egész politikai megközelítés rossz.

– És mi az alternatíva?

– Nem lehet teljesen megkerülni a Hamaszt, nem fog eltűnni. Valamilyen formában kapcsolatot kell teremteni vele, hiszen egy de facto politikai erőről van szó, ami az elmúlt három évben csak megerősödött.

LOUISE ARBOUR Montrealban született 1947-ben. Jogi tanulmányait Kanadában végezte, majd megjárta a szakmai szamárlétrát egészen az ontariói legfelsőbb bíróságig. 1996-tól a ruandai mészárlással és a volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék főügyésze, s vádat emel Szlobodan Milosevics akkori szerb elnök ellen. 1999-ben a kanadai legfelsőbb bíróság tagjává nevezik ki. 2004-től az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó főbiztosa, majd tavaly átvette a nagy nemzetközi tekintéllyel bíró ICG vezetését.