A legújabb hírek szerint a katonai üzleteket is befagyasztják. Pedig ez jelentős tétel. Izrael hadiipara török harckocsikat és vadászgépeket modernizál Ankara számára, s elég sok pilóta nélküli repülőgépet is szállított eddig. Még többre van megrendelése. Közös hadgyakorlatokat is lemondtak, sőt az izraeli hadiipari cégek hazarendelték alkalmazottaikat a törökországi kirendeltségekről. Az izraeli turistáknak pedig azt javasolják, ne menjenek nyaralni Törökországba.

A zsidó állam elleni lépések megtorlásnak látszanak. Kilenc török állampolgár halt meg a gázai segélyflotta elleni izraeli kommandósakció következtében. Törökországban a felháborodás máig tart, s a kormány bocsánatkérést követel a Netanjahu-kabinettől. Alig valószínű, hogy kap ilyet. Igaz, az izraeli kabinet enyhíteni készül a Gázai övezet elleni blokádot. Mégis előfordulhat, hogy Recep Tayyip Erdogan török kormányfő beváltja ígéretét, s a török szervezetek által finanszírozott következő segélyflottának katonai kíséretet ad. Ez pedig – mutatnak rá az élénk eszű megfigyelők – háborút jelentene egy NATO-tagállam és Izrael között. Törökország az ENSZ BT nem állandó tagjaként nem szavazta meg az Irán elleni újabb szankciókat. És ezek csak az elmúlt pár nap fejleményei.

Erdogan és pártja egyszerre próbálja átrendezni a török élet és belpolitika majd kilencvenéves szekuláris, nyugatias berendezkedését, valamint a közel-keleti szövetségi viszonyokat. (A héten újabb per kezdődött magas rangú katonák ellen, akik állítólag puccsra készültek az iszlamista hatalom ellen.) A végső cél viszaszerezni az ottomán birodalom elveszített hegemón szerepét. Kemál Atatürk országa jövőjét Európában látta, ám az általa alapított köztársaságot ma olyan demokratikusan megválasztott politikusok vezetik, akik a muzulmán Kelet centrumába helyezik el az országot. Erről vízionált a legutóbbi török–arab gazdasági fórumon Ahmed Davutoglu külügyminiszter. Az arab utcának ez tetszik. Erdogan a muzulmánok új hőse, hiszen ő testesíti meg most a Nyugattal és persze Izraellel szembeni ellenállást. És Törökország a térség sikeres gazdasági hatalma: annyira az, hogy a GDP-je a válság alatt is növekedett. Ezzel együtt nőtt a török elit politikai egója, amihez nagyon komoly katonai erő párosul. Ugyanakkor Erdogan és pártbarátai a török hadsereg leértékelésével építik át regionális politikájukat. Első lépésként regionális vámmentes övezetet építenek ki, s a közelkeleti szomszédok számára vízummentessé teszik aTörökországba utazást. Felvetődik, valódi fordulatról van-e szó? Az Izraellel megromlott kapcsolat érinti-e a viszonyt az Egyesült Államokkal? Kinek az oldalára állnak a törökök az Iránnal folyó nukleáris vitában? Sokan azt kérdezik: a Nyugat tényleg elvesztette Törökországot? Az európai uniós tagfelvétel elhúzódása valószínűleg csak gyorsította ezt a fordulatot. Elemzők úgy látják, minél nagyobb szüksége lenne a Nyugatnak a törökökre, annál kisebb közöttük a megértés.

Erdogan átrendezi a súlypontokat