Miközben Európa még mindig a németektől várja a vezetést és a válságból kivezető út „kikövezését”, Berlin mostanság főként önmagával foglalkozik. A CDU/CSU–FDP-kormány tavaly őszi megalakulásakor óriási remények éltek a társadalom többségében, hogy a „természetes” szövetségnek tekinthető kereszténydemokrata–liberális szövetség határozott kézzel vezeti majd az országot. Választásukat persze nem utolsósorban annak köszönhették, hogy nagyszabású adócsökkentést ígértek.

Ám a világgazdaság közbeszólt. Merkelnek előbb a görögöket, majd az eurót kellett megmentenie, a múlt héten pedig kénytelen volt 80 milliárd eurós takarékossági csomagot is elfogadtatni. A német társadalom most úgy érzi, hogy megint mások helyett fizet. Ráadásul Angela Merkel sokak szerint késve lépett, és ezzel csak drágította a mentőcsomagot, utóbb pedig képtelen volt elmagyarázni a lakosságnak, hogy mit, miért tesz.

Eközben állandósultak a torzsalkodások a koalíciós pártok között is: a kötelező katonai szolgálat lerövidítésétől az atomerőművek bezárásán és az Opel autógyárnak nyújtandó állami segítségen át az FDP fő követeléséig, az adócsökkentésig minden napra jut egy vita. Miközben a kormány 80 milliárdos takarékossági csomagja a közép- és alsóbb osztályokon próbál spórolni, az FDP megakadályozta, hogy a jól keresők a korábbinál jobban hozzájáruljanak a közteherviseléshez. Ez akkora felháborodást váltott ki, hogy a liberálisok most kurzust váltottak, és „szociálisan érzékenyebb” irányt keresnek.

A DIW német kutatóintézet máris drámai prognózisban jelezte, hogy „fogy a német középosztály”, és nő a szakadék a szegények és a gazdagok között. A kutatók szerint ez veszélyeztetheti a társadalmi békét és a stabilitást is, lévén a csak munkabérből élő szegényebb rétegek körében nőhet az idegenellenesség is – idézte a DIW kutatóit a Spiegel online.

Tegnap újabb CDU-s politikus, az Európai Parlament korábbi elnöke, Elmar Brok szólította fel a koalíciót a belharc befejezésére. Valakik még mindig nem értik, hogy a sikert csak a közös munka hozhatja meg –érvelt Brok a Deutschlandfunk rádiónak nyilatkozva. A koalíciós kormányzást a futballhoz hasonlította: az egyéni zseniális teljesítmény ott sem elég a győzelemhez, a csapatmunka a lényeg.

A német társadalom most reménykedhet: a kormány kétballábasainak esetleg a futballválogatott szolgál jó példával. A lakosságnak pedig némi sikerélménnyel.