Ám az etnikai-regionális pártok – a szlovák parlamentből most kihullott MKP kivételével – meglepően jó egészségnek örvendenek Európa-szerte. Több helyütt koalíciós partnerek (például Romániában az RMDSZ), másutt megkerülhetetlen tényezők. A bulgáriai török kisebbséget képviselő Jogokért és Szabadságokért Mozgalom például a legutóbbi választásokon 14 százalék feletti eredményt könyvelt el. Jelentős erőt képviselnek az albán pártok is a 25 százalékban albánok lakta Macedóniában. Nagy eredményük, hogy ma már minden szinten lehet albánul tanulni, még egyetemük is van.

A kisebbségeket képviselő pártok ideológiailag különféle pártcsaládokhoz tartozhatnak, de egy dolog közös bennük: egy korábban elnyomott vagy el nem ismert kisebbség érdekeinek képviseletét vállalják fel. Ez általában elegendő összetartó erő a választóik szemében.

Nyugat-Európa valamivel elő rébb tart: itt etnikai helyett szívesebben beszélnek regionális pártokról. Ezek nemcsak az adott kisebbség, nemzetiség érdekeit képviselik, hanem bevallottan területi autonómiáért küzdenek, és ha elérték, maguk alakítanak kormányt. A katalán Konvergencia és Unió, illetve a Baszk Nacionalista Párt évtizedekig megkerülhetetlen volt saját szűkebb hazájában.

2007-ben a skót nacionalisták is nagyot léptek előre. Szűkebb hazájukban már kormányoznak, és fontolgatják a függetlenségi népszavazást.