Mi tartja életben az oknyomozó újságírót?
– Az amerikai tényfeltáró újságírás súlyos kihívásokkal küzd. Kevesebb a pénz, kevesebb a riporter. Számos barátom veszítette el az állását. Akik maradtak, azoknak át kellett állniuk a 24 órás „hírkészenlétre”, így nem marad idejük oknyomozó cikkek írására – sorolta Shapiro lapunk kérdésére a problémákat. Mindeközben számos új jelenség optimizmusra ad okot. – Megjelent a nonprofi t tényfeltáró újságírás. Olyan civil szervezetek, mint a ProPublica vagy a Center for Public Integrity újságírókat fizetnek meg azért, hogy oknyomozó munkát végezzenek – említ két példát az újságíró. Előbbi a The New York Timesszal együttműködve 2010-ben Pulitzer-díjat nyert.
– Az is biztató, hogy a mosthúszas éveiben járó újságírógeneráció boszorkányosan jól bánik az internettel és a számítógépekkel, és új módszereket találnak ki egy-egy sztori felfedéséhez és elmagyarázásához – tette hozzá Shapiro, a 2003-ban megjelent Az oknyomozó újságírás 200 éve Amerikában című kötet szerkesztője.
– A kollégáim az interneten publikáló bloggerek és „civil újságírók” miatt is aggódnak, szerintem azonban nem kellene így érezniük – nyilatkozta Shapiro. – Az amerikai sajtó történetében már korábban is volt olyan, hogy könnyen és olcsón lehetett valamit közzétenni. Kétszáz éve az amerikai lapok egyszemélyes projektek voltak. Dühösek és pártosak, pont, mint a mai blogok – mondta a The Nation című magazin egyik szerkesztője. Szerinte hamarosan letisztul a mezőny: aki nem ír jól és nem olvassák, vagy elfárad, úgyis abbahagyja az írást. A többiek pedig rájönnek, hogy jobb, ha megpróbálnak tárgyilagosak maradni.
– A blogolás csak egy újabb út lesz, amely a profi újságíráshoz vezet – mondja. Siet hozzátenni: nem is szereti a megkülönböztetést a „civil” és a „profi” újságíró között. – Mi újságírók is csak civilek vagyunk, akik állampolgári jogaikat gyakorolják. Éppen azért lettünk újságírók, mert hiszünk abban, hogy a demokrácia javára válik, ha az emberek a szükséges információk birtokában adják le szavazatukat – fejtette ki.
Shapiro szerint az sem baj, hogy sok blogger esetében az írás és az aktivizmus nem válik el egymástól. – E két szféra között mindig is bonyolult kapcsolat állt fenn. A riporterek általában szenvedélyesek, és nagyon tudnak lelkesedni egyegy ügy iránt. Egy aktivistának pedig, ha meg akar valakit győzni az igazáról, szüksége lehet újságírói eszközökre: pontosnak, érthetőnek és hitelesnek kell lennie – magyarázta.
Néha el is mosódik a határvonal: az eredetileg biológus Rachel Carson 1962-ben publikálta Néma tavasz című könyvét. Ebben oknyomozó munkájának eredményét tárta a nagyközönség elé, és felhívta figyelmüket a növényvédő szerek veszélyeire. – Ez a könyv indította el a zöldmozgalmat. Az igazán jó újságírás tehát arra is képes, hogy tömegeket mozgasson meg – közölte Shapiro, aki az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének meghívására érkezett Magyarországra, és tartott előadásokat, tréningeket.
Shapiro szerint nem is kell hozzá több száz év, hogy valahol erőre kapjon az oknyomozó újságírás, és kialakuljanak a hagyományai. – Sokáig nem volt tényfeltáró újságírás Nyugat-Európában. A német újságírás például nagyon sokáig erősen irodalmi volt. Az utóbbi 10-15 évben azonban itt teret hódított az oknyomozó újságírás, ma már egyetemeken is tanítják – mondta. S hogy ehhez mi kell? – Újságíróról újságíróra, cikkről cikkre haladva terjedhet el. Akkor, ha munka közben a riporter újra meg újramegkérdezimagától: van-e még kérdés, amelyet nem tettem fel? – vélte Shapiro.
