Nagyot álmodott Baudouin Hubaux namuri bíró, aki azzal a szerény kéréssel fordult az Euró pai Bírósághoz: nyilvánítsák illegálisnak a cigaretta gyártását, importját és forgalmazását egész Belgiumban, valamint a jövedéki adó beszedését a dohánytermékek után. Tudta persze, hogy a luxemburgi taláros testület az EU-joganyaggal foglalkozik, így azzal érvelt, hogy a cigiárusítás megsért négy nemzetközi egyezményt is, köztük az unió új alapszerződését, a lisszaboni szerződést (továbbá például az ENSZ gyermekjogi egyezményét).

„Amikor a jövő történészei a XX. századot tanulmányozzák, csodálkoznak majd a dohányzás elleni intézkedések bátortalanságán” – írja beadványában Hubaux. Szerinte a belga állam elbagatellizálja a cigarettázás ügyét, hiszen elsősorban adóbevételként tekint rá. Ám a harcias bíró az adók kiesésével és a (dohányipari) munkahelyek megszűnésével riogatókat is elítéli: tűrhetetlennek nevezi, hogy néhány ezer ember anyagi érdekeit szembeállítsák a helyes döntéssel (a cigarettaárusítás beszüntetésével), amely Belgiumban évente húszezer életet megmenthetne.

Szívükhöz kaptak a nagy dohánygyártók és a nekik dolgozó, befolyásos brüsszeli lobbicégek. Az EUK Consulting annyit volt hajlandó elárulni, hogy ügyfele, a British American Tobacco „sürgősen” megvizsgálja az esetet. Egy másik lobbicsoport, a BXL Consulting (amelyet éppen Pavel Telicka, volt cseh egészségügyi EU-biztos alapított) közölte, hogy a betiltás csak az illegális gyártást és a csempészetet erősítené.

Hatalmasa tétmindkétoldalon. Míg a gyártók a bevételeiket féltik, az Európai Bizottság arra hivatkozik, hogy a dohányzás évente 2,5 milliárd eurós kárt okoz az uniónak (az egészségügyi kiadások és a termelékenység csökkenése miatt). A füstölő rudak – becslések szerint – évi 650 ezer áldozatot szednek az EU-ban. Noha létezik már a dohánytermékekre vonatkozó irányelv, ennek felülvizsgálatát sürgeti az Európai Parlament, és hajlik a módosításra a brüsszeli bizottság is.

Növeljék a cigisdobozokon lévő fi gyelmeztetések méretét, és uniószerte tegyék kötelezővé a képi figyelmeztetéseket (rákos tüdőről, károsodott szívről, haldokló betegről stb.) – íme két javaslat. Elvennék a dohánycégek egyik fő marketingeszközét, a csábító – például a nőknek szánt vékony, pasztellszínű – dobozokat, és egységes csomagolást vezetnének be. Csökkenteni kellene a nikotin- és a kátránytartalomnál megengedett felső határt, s a károsanyag-tartalomról a semmitmondó számok helyett közérthető tájékoztatást kapnának a vásárlók.