„Aki gyáva, ne menjen politikusnak”
– Ön Marokkóban született, és 10 éves volt, amikor csatlakozott apjához Hollandiában, ma pedig a vezető baloldali párt egyik jelöltje. Mi volt a maga integrációjának a kulcsa?
– Az a fontos, hogy a kemény munka az ember mentalitásának része legyen. Kellenek álmok, példaképek, jó iskolák, és – mint az én esetemben – jó tanárok, akik inspiráltak, és megtanítottak hollandul. Tízévesen analfabéta voltam, először hollandul tanultam meg írni és olvasni. Mivel a berber egy dialektusát beszéltem, az arabokkal a holland volt a közös nyelvünk. Hétvégenként pedig arabul tanultam.
– Tíz évig rendőrként is szolgált Amszterdam Slotervaart nevű, bevándorlók lakta negyedében. Ismeri azokat a második generációs, úgynevezett „lógós” fiatalokat, akik a legtöbb bajt okozzák ezekben a negyedekben.
– Ezek a fiatalok az aranyesőt várják, és nem hiszik el, hogy meg kell dolgozni a jólétért. Nagyon nagy a szakadék köztük és a szüleik között, senki sem figyel rájuk, valójában nincs otthonuk. Mi tizenhatan voltunk testvérek, apám tanulatlan volt, de valódi otthont teremtett nekünk, amelyben a tanulásnak értéke volt. Én azt mondom ezeknek a fiataloknak, hogy amikor Marokkóba utaznak családlátogatásra, jól nézzék meg azokat a tinédzsereket, akiknek semmijük sincsen, és egyetlen életcéljuk, hogy átjussanak Európába. Ti már Európában vagytok, éljetek a lehetőséggel!
Ezek a fiatalok nem látjákmaguk előtt a dolgozó, ambiciózus ember példaképét. A szüleik a hetvenes évek végén, a nyolcvanas években elvesztették amunkahelyüket és azóta segélyekből élnek. A jóléti állam fontos értéke a társadalmunknak, de csak olyanoknak jár a juttatás, akik valóban nem tudnak dolgozni. Nem szabad a munka alternatívájává válnia. A szülőket is felelőssé kell tennünk, nem várhatják, hogy az állam nevelje fel a gyerekeket. Persze jó iskolák és jobb életkörülmények is kellenek, de az is fontos, hogy megtanuljanak büszkék lenni holland anyanyelvükre.
– Önt több támadás is érte saját közösségén belül, különösen azért, mert kiállt a melegek jogai mellett.
– Aki gyáva, ne menjen politikusnak. Az elveinkért meg kell harcolnunk.Amikor az emberek attól félnek, hogy a muszlimok megváltoztatják a társadalmukat, meg kell nekik mutatnunk, hogy ez nem így van. Mindig is mondtam: egy muszlim szabadsága egy homoszexuá lis szabadságát jelenti, és egy homoszexuális szabadsága egy muszlim szabadságát is biztosítja. A bevándorlóknak fel kell hagyniuk az otthonról importált társadalmi felfogásukkal, például, hogy az ellenféllel szemben erőszakot használjanak.
– Úgy néz ki, hogy erősen jobboldali kormánykoalíció alakulhat Hollandiában, melynek talán Geert Wilders is a tagja lehet. Mennyire aggasztja ez önt?
– A listavezetőnk, Job Cohen folyamatosan kampányol, még semmi sem lefutott, de természetesen nagyon aggaszt a jobboldali kormánykoalíció lehetősége. Ha valaki valóban szereti a hazáját, akkor nem viselkedik úgy, mint Wilders. Hiszen ő csak árt Hollandiának. Együtt kell harcolnunk a szélsőségesekkel szemben, ők a közös ellenségeink, nem a muszlimok. A törvényes kereteken belül kiki olyan ortodox életet élhet, amilyet akar. A tolerancia nagyon fontos alapértéke a társadalmunknak.
Amszterdam, 2010. június
