Puno ti hvala, Borute – az óriásplakátokon horvát focistamezbe öltöztetett szlovén miniszterelnöknek ékes horvátsággal mondanak köszönetet politikai ellenfelei, akik szerették volna megakadályozni, hogy választott nemzetközi bíróság döntsön a Piráni-öböl hovatartozásáról.

Szlovénia lakossága meglehetősen megosztott ugyanis a kérdésben, majdnem annyian vannak, akik az egész öblöt követelik, mint akik megelégednének azzal is, hogy jogi eljárással nagyjából megfelezzék. A mérleg nyelvét végül a kormányzó baloldali pártok határozott retorikája billentette most vasárnap az utóbbiak javára. A bírósági eljárásra szavazók nagy valószínűséggel azért kerekedtek felül, mert Borut Pahor kormányfő egyértelművé tette, Brüsszel nagyvonalúságot vár el Szlovéniától. A sikeres, ám kicsi ország végül nem kockáztatta meg, hogy elgáncsolja Horvátországot a csatlakozás kapujában.

Ez az élni és élni hagyni magatartás jellemzi a szlovénokat egyébként a válságkezelésben is. Bár a tervezett idei GDP-növekedés mindössze 0,6 százalékos, legalább pozitív mutatókat feltételez. A kormány mindent megtett például, hogy a kisvállalkozók ne menjenek tönkre. Ezért 2009-ben évi 4000 ezer eurós (nagyjából 1,2 millió forintnyi) bevételig nem kellett adózniuk, bizonyos szolgáltatások (például fodrászat) áfáját pedig úgy mérsékelték, hogy az esetleges áremelkedések ellenére se fogyjanak el a megrendelők. Azoknak pedig, akik mégis elvesztették a munkájukat (jelenleg 100 ezer körüli a regisztrált munkanélküliek száma), egymillió forintnak megfelelő támogatást ajánlottak fel, ha működő vállalkozásba fognak.

Szinten tartás – ez tehát a gazdasági válság jelszava errefelé. Politikai nyomásra nem emelkedik például a fűtés és a közlekedés ára sem.

Míg az alkalmazottak fizetése nagyjából három százalékkal növekedett az utóbbi hónapokban, a nagyvállalatok csúcsvezetői a kormány elvárásainak megfelelve fizetésük negyedéről mondtak le. Szlovénia volt az egyetlen olyan ország a térségben, ahol a nemzetközi tulajdonosi háttérrel rendelkező bankok jegyzékben tiltakoztak a szlovéniai leányvállalatuk túl liberális adósságkezelő politikája ellen.

A korábban ügyesen felhalmozott tartalékok, a gondos sáfárkodás a nemzeti vagyonnal, a belső piac védelme és a továbbra is exportképes termékek gyártása (például bútor, gyógyszer) most megengedi az ügyes taktikázást, illetve az előremenekülést is.

A padlóra került építőipart például állami – részben uniós támogatású – építkezések sorával próbálják feltámasztani.

Nem csoda, hogy a volt jugoszláv tagállamok legszegényebb vidékeiről, így Macedóniából, Koszovóból, Boszniából csapatokban érkeznek a Nyugat-Európa kezdetének és az ígéret földjének tűnő Szlovéniába a munkát keresők. Nekik ugyanis már 50 eurós alkalmi heti bér is biztosítja a túlélést.