Máltán már nem látják szívesen a menedékkérőket
A négyszázezer fős szigetország egyre szerencsétlenebbnek érzi földrajzi helyzetét a fekete kontinens és Szicília között. A 2002-ben indult menekültáradat olyan súlyos anyagi és szociális kihívások elé állítja Máltát, amelyekkel egyre nehezebben birkózik meg. Az Európai Unió szabályai szerint ugyanis a menekültstátuszt kérelmezők ügyét abban az országban kell elbírálni, ahol partot értek.
Egy EU-felmérés szerint lehetőségeihez képest a szigetországra nehezedik a legnagyobb nyomás e kérdésben: Málta a GDP-jének 0,26 százalékát költi a menedékkérők ellátására, ami arányaiban ezerszer akkora, mint amennyit Portugáliának kell erre szánnia. A lakosság arányában pedig 1500 újonnan érkezett Máltának olyan, mintha 1,12 millió bevándorló érkezne az Egyesült Államokba.
A menekültáradat 2002-ben indult meg, azóta több mint tizenkétezren érkeztek Máltára. A lakosság először együttérzéssel fogadta őket – az együttélés azonban egyre nehezebb lett, és néhány éven belül ellenségessé vált a menedékkérőkkel szembeni hangulat.
A hatóságokat így két oldalról is támadások érik. A helyiek szerint az állam túlzottan bőkezű a menekültekkel és a menedékkérőkkel (ételt, lakást és számos más szociális támogatást kapnak), míg a nemzetközi szervezetek szerint ennél sokkal többet kellene tennie. Az Orvosok Határok Nélkül szerint például a háromból két menekülttáborban olyan rosszak a körülmények, hogy tiltakozásképpen ki is vonult onnan. A három helyszínen jelenleg ezren zsúfolódnak öszsze: nők, férfiak, egészségesek és betegek vegyesen.
Málta az EU segítségét kérte a rá nehezedő nyomás enyhítéséhez, de a többi tagállamtól érkezett segítség eddig csak jelképes volt. Ám a 2004-ben csatlakozott szigetország az idén erős jelzést küldött az uniónak: bejelentette, hogy immár nem vesz részt az EU közös határrendészeti ügynöksége, a Frontex mediterrán tengeri akcióiban. Merthogy az új szabályok szerint a tengeren talált menekültkérőket nem lehetne visszavinni az indulási országba, és nem is a legközelebbi kikötőben kell őket partra tenni, hanem a csapatok állomáshelyére visszavinni. Akit tehát a máltaiak fognak el, azokat Máltára kellene szállítani – ők pedig ebből inkább nemkérnek.
