Ez a hatalom azonban, újra meg újra, megmérgez minket. Újra meg újra azt képzeljük, hogy erőszakkal minden problémát megoldhatunk. A szólás is úgy tartja: akinek a kezében egy jó nagy kalapács van, az mindent szögnek lát.

Az Izraeli Állam megalakulása előtti időben Palesztina zsidó lakosságának nagy része nem értette, hogy ennek a hatalomnak vannak korlátai. Úgy gondolták, erejüket bármilyen cél elérésére felhasználhatják. Izraeli Állam első éveiben azonban – szerencsére – az olyan vezetők, mint David Ben-Gurion és Levi Eshkol nagyon jól tudták, hogy az erőszaknak vannak határai, és nagyon vigyáztak rá, hogy ne lépjék át azokat. Az 1967-es hatnapos háború óta azonban Izrael a katonai erő megszállottja lett. A mantra a következő: amit nem érhetünk el erővel, azt majd elérjük még több erővel.

Az, hogy Izrael megtámadta a Gázai övezetet, ennek a nézetnek az egyik következménye. Az elképzelés abból a téves feltételezésből ered, hogy a Hamaszt le lehet győzni katonai erővel, illetve, tágabb értelemben abból, hogy a palesztin problémát megoldás helyett egyszerűen el lehet nyomni.

Ám a Hamasz nem csupán terrorszervezet. A Hamasz egy eszme. Egy mindenre elszánt és fanatikus eszme, amely soksok palesztin szenvedéséből és frusztrációjából nőtt ki. Eddig még egyetlen eszmét sem sikerült erőszakkal legyőzni – sem ostrommal, sem bombákkal, tankok lánctalpaival vagy tengerészgyalogosokkal. Ha egy eszmét akarunk legyőzni, akkor egy vonzóbb és elfogadhatóbb eszmét kell kínálnunk helyette. Az egyetlen út a Hamasz kiszorítására az, ha Izrael gyorsan megállapodik a palesztin állam létrehozásáról Gázában és Ciszjordániában, az 1967-es határok szerint. A főváros Kelet-Jeruzsálem legyen, és Izraelnek békemegállapodást kell aláírnia Mahmud Abbasszal és kormányával, így az izraeli–palesztin konfl iktust egy izraeli–gázai konfliktussá csökkentve. Ez utóbbit pedig csak úgy lehet megoldani, ha tárgyalásokat folytatunk a Hamasszal, vagy, ami még ennél is ésszerűbb lenne, integráljuk a Hamaszt Abbasz Fatah mozgalmába. Az erőszak akkor sem fogja megoldani a problémát, ha Izrael még száz, Gáza felé tartó hajót fog el, ha százszor küld megszálló csapatokat a Gázai övezetbe. Az is teljesen mindegy, hányszor veti be rendőrségét, hadseregét és titkos erőit.Mert a probléma az, hogy nem vagyunk egyedül ebben az országban, és a palesztinok sincsenek egyedül. Nem vagyunk egyedül Jeruzsálemben, és a palesztinok sincsenek egyedül ott. Amíg mi, izraeliek és palesztinok, nem látjuk be ennek az egyszerű ténynek a következményeit, az ostromállapot folyamatos lesz. Gázát Izrael fogja támadni, Izraelt pedig a nemzetközi és az arab közösség.

Nem vonom kétségbe az erőszak fontosságát. Katonai ereje létfontosságú Izrael számára, nélküle egyetlen napot sem élne túl. Szomorú sorsra jut az az ország, amelyik nem érti a katonai erő hatékonyságát. Azonban egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy az erőszak csak akkor hatékony, ha preventíven használják – Izrael lerombolásának és elfoglalásának megelőzésére, életünk és szabadságunk megvédésére. Az erőszak minden olyan alkalmazása, amely nem önvédelmi célú, hanem arra használják, hogy problémákat és eszméket zúzzanak szét vele, további tragédiákhoz vezet. Pontosan olyanokhoz, mint amelyet Gáza partjainál, nemzetközi vizeken hoztunk a fejünkre.

„Nem vagyunk egyedül ebben az országban”