Nem, nem, soha Versailles-ban
Igaz, ezt a kételyt a már a Trianon-kastély előtt beszédet mondó Gaudi-Nagy Tamás jobbikos parlamenti képviselő hamar eloszlatta. Ő lényegében egy tökéletes revizionista beszédet tartott, mely szerint „addig nem lesz béke Európában”, míg igazságot nem szolgáltatnak Magyarországnak. Ennek kissé lágyabb változatát adta elő Patrubány Miklós, aki ismertette az MVSZ álláspontját, amely az „Igazságot Magyarországnak, igazságot Európának” címet viseli, de ennek valódi értelmével, úgy hisszük, nemcsak mi nem vagyunk teljesen tisztában.
Az esemény egyébként érdekes, a Trianon-folklór minden elemét felvonultató kulturális műsorral indult, melyről nem kis büszkeséggel állapíthattuk meg, hogy búsulásban továbbra is a világelsők közé számítunk. Tüzes beszédet mondott RáczSándor, aki manapság a világszövetség tiszteletbeli elnöke, és aki igen hosszú utat járt be az ’56-os munkástanácsoktól a „Vesszen Trianonig”...
A jobbikos keménymagot leszámítva, úgy tűnik, lassan elmúlik az árpádsávos zászlók divatja. Újra egyértelmű többségbe kerültek a magyar zászlók. A keménymagot ezenkívül a Hatvannégy Vármegye Mozgalom és a „nemzeti érzelmű motorosok” brigádjai alkották. A „ránk vigyázó” kastélybeli biztonsági őrrel megpróbáltuk megértetni, mi is ez az egész. Főleg azt nem nagyon értette, hogy miért van nekünk két himnuszunk, hiszen természetesen a székely himnuszt is elénekeltük. Sikerült vele megértetnünk a magyar nép fájdalmát. A motoros szervezetet nem tudta hova tenni: „Miért, önöknél vannak nem nemzeti érzelmű motorosok is?”
Egyébként a kastély üzemeltetői délig adtak engedélyt a demonstrációra, azaz addig míg maga a kastély zárva tartott, így nem sok francia lett gazdagabb ezzel az élménynyel. Egy jó francia tüntetéshez képest a dolog igen békés, majdhogynem színtelen volt. A megemlékezés végül a versailles-i székesegyház előtti téren zajló imával zárult.
