Ezek az emberek ráadásul dolgoznak, adót és járulékokat fizetnek, ám cserébe semmilyen joggal nem rendelkeznek. Nem helyzetük azonnali rendezését követelik, hanem csak azt, hogy a kormány fektessen le végre világos szabályokat a papírok megszerzését illetően. A mostani helyzet ugyanis az, hogy egy-egy prefektus teljesen önkényesen dönthet ebben a kérdésben. A szabályozás hiánya nyilván nem véletlen: ezzel kívánja a kormány levenni saját válláról a felelősséget.

Camara, aki 1988-ban érkezett Maliból, így fogalmazott lapunknak: „Hosszú ideje ugyanazokat az ígéreteket hallgatjuk, belefáradtunk. Régóta itt élünk, minden problémánkat a papírok hiánya okozza. Nem vagyunk gyilkosok, nem rabolunk, nem drogozunk, munkások vagyunk, akik dolgozni jöttünk ide. Nem más ez, mint modern rabszolgaság: fizetünk minden adót, minden járadékot, de nincs jogunk semmihez. A legtöbbünk évtizedek óta itt él, most azt várják tőlünk, hogy menjünk viszsza? Jól tudják, hogy ez lehetetlen”.

A mellette ácsorgó guineai Dia Ndiath a mindennapok nehézségeiről beszél: „Minden pillanatban veszélyben érezzük magunkat. Ha egy rendőr igazoltat, azonnal a kitoloncolás küszöbén találhatjuk magunkat, pedig semmit sem tettünk. Franciaországban, ha nincsenek papírjaid, folyamatosan veszélyben vagy! Pedig mi csak úgy akarunk élni, mint bárki más”.

Nem fukarkodik a kritikával a szenegáli Cissoko sem: „Öt éve élek Franciaországban, de a Sarkozy-féle »választott bevándorlás« (ami a hiányszakmákban kvótákat állít fel) mindig feldühít. Őseinknek, akiket a franciák gyarmatosítottak, bezzeg nem volt választásuk. A bevándorlók igenis nagyon sokat adtak Franciaországnak: ahelyett, hogy erről a választott bevándorlásról papolnak, rendezniük kéne az összes bevándorló helyzetét. És végül nem ártana, ha Sarko emlékezne rá, hogy ő is egy bevándorló fia” – utal az államfőre.

A sikkes Opera-Bastille előtti tér ma már a megszokott képet mutatja: a kormány megelégelte a dolgot, a rendőrség elszállította a tüntetőket. A bevándorlási hivatal viszont megígérte: megvizsgálja a kérelmüket.

Franciaország 65 millió lakosának nyolc százalékát, közel ötmillió embert tekintenek bevándorlónak a statisztikák. Az illegálisok számát persze nehéz megbecsülni, 200 és 400 ezer között lehet. A bevándorlásügyi miniszter ebből idén 30 ezer embert szeretne hazatoloncolni.