Horst Köhler néhány hete Afganisztánból hazatérőben interjút adott a Deutschlandfunk rádió nak, amelyben többek között azt fejtegette: a katonai akciók olykor a német gazdaság érdekeit is védelmezik. A társadalomnak tudnia kell, hogy ha egy ország annyira a külgazdaságtól függ, mint Németország, akkor szükség esetén a katonai erő bevetése is szóba kerülhet, hogy megvédje érdekeit, például hajózási útvonalait. A beszédet azonnal bírálatok össztüze fogadta, különösen a szociáldemokraták kritizálták keményen Köhlert, amiért kockára teszi az afganisztáni missziót. Szerintük ugyanis azt sugallta, hogy valójában nem a stabilitás védelme, hanem német gazdasági érdekek rejlenek a német katonai részvétel mögött. De szerencsétlennek találták a megfogalmazást a kormánykoalíció soraiban is. Köhler később hiába próbálta magyarázni, hogy ő a kalózkodás elleni katonai akciókra gondolt, a vita elmérgesedett. A Spiegel Online helyszíni beszámolója szerint Köhler tegnap könnyekkel a szemében olvasta fel a lemondónyilatkozatot, és többször elcsuklott a hangja. Az elnököt egyébként munkatársai eddig főként hirtelen természetéről ismerték. A modern kori német történelemben először fordul elő, hogy egy államfő lemond. Angela Merkel kancellár saját elmondása szerint próbálta lebeszélni Köhlert a hirtelen lépésről, de kudarcot vallott. Az alkotmány szerint harminc napon belül új államfőt kell választani – addig a felsőház elnöke, a brémai szociáldemokrata Jens Böhrnsen látja el az elnöki feladatokat.

A korábban a Nemzetközi Valutaalap élén álló német pénzügyi szakembert 2004-ben választotta meg az erre a célra összehívott szövetségi gyűlés: az alsó- és felsőház képviselői, illetve a civil küldöttek, majd tavaly újabb öt év bizalmat szavaztak neki. Ellenfele mindkét alkalommal Gesine Schwan egyetemi professzornő volt, az SPD színeiben. Köhlert egyébként megválasztása előtt kevesen ismerték Németországban, a korábbi államfőkkel ellentétben nem volt politikusi múltja. 1998-tól az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke, 2000-től pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, akiről a fejlődő világ több vezetője is elismeréssel nyilatkozott. A külföldi karrierrel ellentétben hazájában eddig főleg szürke eminenciási posztok jutottak neki, többek között volt Helmut Kohl gazdaságpolitikai tanácsadója, pénzügyminisztériumi államtitkár, ott bábáskodott az euró születésénél, és többször nevezték „Kohl serpájának” a G7 gazdasági ülésein. Többek között ő tárgyalta le a szovjet hadsereg kivonulásáért Oroszországnak fizetendő „lelépési pénzt” és a maastrichti szerződést is. Családja eredetileg Romániából származik, de ő már Lengyelországban született, majd innen menekültek Kelet-Németországba, az ötvenes évek közepén pedig tovább, nyugatra. A hét gyerek közül egyedül ő tanult tovább. Szókimondó, néha túlzottan is egyenesen fogalmazó embernek tartják: első „elnökjelölti” nyilatkozatai az amerikaiak „arrogáns iraki politikájáról” azonnal belpolitikai vihart kavartak. Később is azt ígérte, hogy nem lesz „kellemes” elnök, ám a nagy beszédekkel, a pártok fölötti iránymutatással végül adós maradt. A korábbi nagy hatású államfői beszédek, amelyek Richard von Weizsacker vagy Roman Herzog nevéhez fűződtek, Köhlernél végül elmaradtak. A CDU-tag Köhler lemondása újabb csapás Merkel számára, aki az észak-rajna–vesztfáliai választások után elvesztette a konzervatív többséget a felsőházban, és kérdéses, hogy egy rendkívüli államfőválasztáson vajon saját jelöltje lesz-e befutó.

Távozóban. Köhler és felesége