Gyerekruha és luxusautó a kollégiumban
A lakásgondok a szovjet érából öröklődtek, Odessza belvárosi házaiban manapság is sok a társbérlet. A kisgyermekes családok első számú célpontjai viszont inkább a köznyelvben „családi” kollégiumoknak nevezett, XXI. századi kommunalkák, amelyek a komfortosabb diákszállásokon alakultak ki. Bár kényelemről szólva nem kell nagy dolgokra gondolni: elegendő, hogy nem az alagsori közös zuhanyzó szolgál ki nyolc emeletet.
Tucatnyi babakocsi sorakozik a földszinten, előre jelezve, hogy nem hagyományos egyetemi kollégiumban járunk. A zöld falú, macskaszagú lépcsőházból emeletenként jobbra és balra egy-egy „lakás” nyílik. A közös előteret kettészelő, keresztbe kifeszített zsinóron ágynemű és gyerekruha szárad. Innen nyílik négy szoba, valamint a hozzájuk tartozó fürdő és konyha, amit közösen használ hét egyetemista fiú és két kisgyerekes család.
Jurij, a harmincéves hivatalnok, egy bőrüléses, sötétített üvegű BMW büszke tulajdonosa tizenöt négyzetméteres kollégiumi szobában él feleségével és nyolcéves kislányukkal. – Miután leszereltem a seregtől, ideköltöztem, aztán jött a kicsi, és más megoldás híján itt kezdtünk közös életet –meséli. Még évekkel ezelőtt olcsón hozzájutott egy négyszobás lakótelepi lakáshoz, ahol azonban irodahelyiségek voltak, így nincs se konyha, se fürdőszoba. – Végre együtt van a pénz az átalakításra – derül fel.
– Legkésőbb ősszel költözünk,épp elég volt már az állandó alkalmazkodásból.
Aránytalanul magasak az ingatlanárak, s mivel hatalmas a szakadék egy márkás nyugati autó és egy garzonlakás között, tipikus jelenségnek számít, hogy a belváros málló vakolatú házakkal körülvett udvarain terepjárók parkolnak. Korábban nem volt elegendő lakás, de hiába kezdtek kinőni a földből gomba módra az új toronyházak, az árak a legtöbb ember számára elérhetetlen magasságokban maradtak. A gazdasági válság következményeként ráadásul városszerte megtorpantak az építkezések.
– A vőlegényem szülei vettek a fiuknak egy lakást, odaköltöznénk az esküvő után –mondja a 21 éves, végzős egyetemista Karina. –Már át kellett volna adniuk a házat, de elfogyott a pénz. A mi lakásunk a 14. emeleten lesz, de megálltak a tizediknél. Várunk a csodára – vonja meg a vállát. Egyelőre nekik is marad a kommunalka.
Odessza, 2010. május
