Aki – például – Pierre Cardinvagy Hugo Boss-öltözékekben feszít, jó eséllyel a balkáni ruhaipart támogatja. Bár Ázsiában még olcsóbb a munkaerő, a nagy divatcégek rájöttek, hogy a Balkánon gyártott holmikat kevesebb pénzért lehet az európai boltokba szállítani. Így aztán Macedóniától Albániáig szorgosan varrják a márkás ruhákat, amelyeket a megnyugtató Made in EU címkével dobnak piacra uniószerte.

Csalás? A gond az, hogy a legtöbbször nem. A Made in címkék használata egyelőre önkéntes az Európai Unióban, ráadásul – egységes szabályozás híján – tagállamonként változnak a követelmények. (Szigorúan szabályozzák viszont a származási ország feltüntetését az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Japánban.)

Elege lett a fogyasztók megtévesztéséből az Európai Parlamentnek, amely kötelező eredetjelzést és egységes címkézési szabályokat sürget. „Többé nem lehetne ráírni, hogy Made in Italy egy olyan termékre, amelynél csak a gyártás 25 százaléka zajlott ebben a tagországban” – magyarázza Lara Comi olasz EP-képviselőnő. S noha Made in feliratok már most is akadnak bőven, az EP kereskedelmi bizottságának alelnöke, Cristiana Muscardini kijózanítja a vásárlókat: „Mivel a címkék használata nem kötelező, az ellenőrzés is elmarad. Emiatt sok a hamisítás és a manipuláció.”

Ám nem is az unióban lennénk, ha nem mozdulna meg mindjárt az ellenérdekelt ipari lobbi. Németország és Nagy-Britannia máris tiltakozott a kezdeményezés ellen, a szokásos érvekkel: túlzott terheket róna a gyártókra, akadályozná a kereskedelmet stb. Kérdéses tehát a címkeszabályozás sorsa, hiszen az Európai Parlament mellett a tagállamoknak is rá kellene bólintaniuk az ötletre. (Az EP-képviselők az Európai Bizottságot kérték fel, hogy dolgozzon ki javaslatot.)

Nem szívesen beszélnek az EU-n – sőt Európán – kívüli gyártó üzemeikről a neves cipő- és ruhaipari cégek. Jó esetben az alapanyagok és a tervrajzok lezárt konténerekben érkeznek az unió területéről, és valóban csak a gyártás-összeállítás történik a balkáni vagy ázsiai országokban. De előfordul, hogy az anyagok is távolabbi kontinenseken készülnek, s ekkor már finoman szólva kifogásolható a Made in EU címke odabiggyesztése.

Hallgatnak persze a balkáni gyártó üzemek tulajdonosai is: az ő megélhetésük a nyugateurópai megrendeléseken múlik. A kör ezzel bezárul, az unió törvényalkotói csupán próbálják utolérni a divatot.

A vevő talán sosem tudja meg, hol és miből varrták