Noha Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár már jó egy hónappal ezelőtt hangoztatta, hogy szerinte jelentős haladás történt a ciprusi rendezési folyamatban, a közvélemény – annyi csalódás után – inkább a szokásos kincstári optimizmus számlájára írta a nyilatkozatot.

Annál is inkább, mivel a nemrég megválasztott északi (török) vezető, Dervis Eroglu keményvonalas politikus hírében állt, míg elődje, Mehmet Ali Talat mérsékeltnek számított. S ha még az előd sem tudott változást elérni az eddigi, 35 éve megkeményedett, „két független állam laza konföderációja” koncepcióján nyugvó török állásponton, miért éppen a keményvonalas Eroglutól várnák ezt? – hangzott a szkeptikusok véleménye. S láss csodát: az április 18-án elnökké választott észak-ciprusi vezető most szerdán első ízben ült tárgyalóasztalhoz Dimítrisz Hrisztofiasz ciprusi görög vezetővel, s nyomban elfogadta az évtizedeken át mereven elutasított elvet, hogy Ciprus két közösségből és két övezetből álló szövetségi állam formájában újraegyesüljön.

Persze történhetett egy, s más a színfalak mögött, mielőtt e szentencia kimondatott. Ismert volt, hogy Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkárt rendkívül irritálja a török–görög konfliktus, s a feszültség enyhítésének szándékával többször is kijelentette: az EU-n kívüli országoknak is lehetőséget kell biztosítani az uniós katonai küldetésekben való részvételre. Mint ahogy az uniós, de nem NATO-tag Ciprusi Köztársaságot sem illendő dolog kizárni a katonai szövetség közös cselekvési programjaiból. Másfelől az is deprimáló volt, hogy Törökország hiába szeretett volna közeledni az EU-hoz, ezt Ciprus és Athén megvétózta, miközben a törökök sem engedtek be ciprusi hajókat saját kikötőikbe.

Az unió is elzárkózott attól, hogy a törökök részt vehessenek az EU égisze alatt létrehozott Európai Védelmi Ügynökség (EDA) fegyverzetfejlesztési tevékenységében, mindeközben a NATO keretein belül Ankara részt vett minden fontos katonai döntésben. Nyilvánvalóvá vált, hogy mind a NATO, mind az EU foglyává vált a török–görög konfliktusnak.

Így aztán aligha nevezhető túlzásnak, ha áttörésként minősítjük Eroglu – remélhetőleg nem csupán szavakban megnyilvánuló – engedményét. S az is érthető, hogy a szerdai ciprusi török–görög tárgyalásokon az ENSZ-főtitkár képviseletében részt vevő Alexander Downer ausztrál diplomata mindjárt Ciprus nemzetközi jog szerinti „egységes személyiségéről” beszélt. Ami a sziget 1974-es török megszállása és kettészakítása óta az első komoly lépésnek tekinthető az újraegyesítés irányába.