Tegnap óta nyilvánvaló lehet a szlovákiai magyarok számára, hogy Ficóék szemében Magyarország deklaráltan Szlovákia ellenségévé válik abban a pillanatban, amikor a magyar parlament elfogadja a kettős állampolgársági törvényt. Vagyis várhatóan mától. Ezt Fico teljes nyíltsággal fogalmazta meg kedden: „Ami Magyarországon történik, az Szlovákiának életveszélyt jelent".

A szlovákiai magyarok érthetően fenyegetést olvasnak ki Fico beszédéből. Amúgy a szlovák kormányfőnek pontosan ez a szándéka. Szónoklatában valójában nem is annyira Magyarországnak üzent, hanem nekik – ami teljesen logikus, hiszen ők vannak a keze ügyében. Nekik tudja még inkább megkeseríteni az életüket.

Ez a mai országgyűlési szavazással kezdetét is veszi, efelől semmi kétség. Mint ahogy afelől sem, hogy záros határidőn belül afféle ötödik hadoszlopnak lesznek nyilvánítva. Tudható, milyen találékonyak Ficóék a megfélemlítésben, s nem tetszik puszta riogatásnak az ottani magyaroknak tegnap beígért állásvesztés, sőt az állampolgárságtól való megfosztás sem azokkal szemben, akik majd magyar állampolgárságért merészelnek folyamodni. És bizony az nem látszik perspektivikus megoldásnak, amit Csáky Pál MKP-elnök javasol nekik – mármint hogy tartsák titokban ilyen szándékukat. Ezzel csak azt érnék el, hogy a szlovákiai magyarság minden tagja gyanúba keveredne. A szlovákiai magyarságra ezzel újra a kollektív bűnösség árnya vetülne.

Ugyanígy nem megoldás, hogy – mint hallani – magyar nemzetiségű rendőrök, egyéb állami alkalmazottak máris elkezdték nevük szlovákosítását az esetleges szankciók kivédésére. Mindenesetre ezek a kétségbeesett akciók valami szörnyűséges dolgot jeleznek azoknak, akiknek van fülük a hallásra: sok szlovákiai magyar elkezdett rettegni a benesi dekrétumok időszakának visszatértétől. A hontalanság éveinek megismétlődésétől, amikor önmagában magyarnak lenni is bűn volt.

Ezt az apokaliptikus forgatókönyvet nálunk szinte senki se veszi komolyan. Legkevésbé éppen az Országgyűlés, amely ma gond nélkül szavazza meg a vonatkozó jogszabályt (a hírek szerint beleértve az MSZP-t is). Pedig valójában nehéz megérteni, mire ez a nagy sietség? Ugyanígy az is meglepő, miért nem hajlandó a fenyegetett szlovákiai magyarok érdekében Orbán Viktor megtenni azt a gesztust Ficónak, hogy leül vele konzultálni arról, miként érinti majd északi szomszédunkat a magyar jogszabály. Mert hogy érinti, azt lássuk be. Nem vall túlzott bölcsességre az a vélekedés sem, hogy „Európa úgysem hagyja majd szuttyongatni a szlovákiai magyarokat”. Egy bizonyos határon túl persze nem. De addig sok atrocitáson keresztül vezet út. Tényleg nem oldható meg a kettős állampolgárság nemzeti ajándékának átnyújtása egy magyar–szlovák jégkorszak beköszönte nélkül?