Egy város, két világ
– Először csak vásárolni mentem át. Később azonban elvesztettem az állásomat. A munkanélküliség vitt arra végül, hogy munkát is keressek a határ túloldalán – mondta a mexikói fiatal nő. A San Diegó-i egyetem kutatói szerint a nekik elmesélt történet nem egyedi: a másfél milliós Tijuanába érkező évente nyolcvanezer vándornak csak egy része tekinti amerikai ugródeszkának a határvárost, és csupán a gyárak kínálta jobb fizetések miatt jönnek.
A határ északi oldalán fekvő San Diego azonban hatalmas vonzerővel bír. Juana és munkatársai azon szerencsések közé tartoznak, akik érvényes útlevéllel (bár munkavállalási engedély nélkül) érkeznek az USA-ba. A mezőgazdasági munkások előtt három út áll. Az egyik, hogy embercsempészt, azaz „prérifarkast” fogadnak fel, és nekivágnak a sivatagnak (ez a sajtó szerint 2000 dollár, közel félmillió forint). Ha valaki a tenger felől, csónakkal megy, annak 4500 dollárt kell fizetnie. A hamis útlevél, amelylyel a határon lehet próbálkozni, 3000 dollárba kerül.
A két város együttesen ötmilliós régiót alkot, amelynek munkaerőpiaca több mint száz éve integrálódott. 15-20 évvel ezelőtt még ezrével érkeztek itt a bevándorlók Amerikába, de a Clinton-kormányzat alatt megszigorították a határellenőrzést.
Felépült a kerítés is, amely miatt a bevándorlók már kénytelenek az embercsempészekre bízni magukat. Ezért az illegális bevándorlás összefonódott a szervezett bűnözéssel és a kábítószer-csempészettel is, illetve az egész probléma keletre, Arizona felé tolódott.
A bevándorlókra azonban szükség van. Kalifornia az USA egyik legfontosabb élelmiszertermelő állama. Dianne Feinstein kaliforniai szenátor sokat emlegetett példája: a magas munkanélküliséggel küzdő Imperial Valley minden munkaügyi központjában kitettek plakátokat, amelyen mezőgazdasági munkásokat kerestek. Egyetlenegy jelentkező sem akadt.
A szeptember 11-i terrortámadás utáni még szigorúbb biztonsági intézkedésekvéglegkettévágták a várost. A San Ysidro átkelő 24 sávján még mindig naponta háromszázezren lépik át a határt, ám két-három órát is kell ehhez várakozni.
– Egyre kevesebben mennek át egy jó mexikói vacsorára vagy gyógyszert kiváltani – mondja az amerikai Enrique Meza. Gyalog ugyan nincs várakozási idő (elegendő egy fémkapun átsétálni Mexikóba), de ez sem segít, mert már az amerikaiaknak is nehézkes visszajutniuk az országba. Érvényes útlevél nélkül próbálkozni sem érdemes. Ottjártunkkor is csak bevásárlásból hazatérő mexikói családok tartottak a forgóajtó felé, akiknek hatalmas csomagjait végigszimatolták az amerikai határőrök kutyái.
Sokan mondják: a falnál a harmadik világ találkozik az elsővel. –Még nagyobb baj az emberek hozzáállása. San Diego lakosainak már a mindennapi gondolkodásában sincs benne, hogy egy teljes város van a túloldalon – mondja Meza, egy San Diegó-i civil szervezet vezetője.
Az egyetlen hely, ahol a határ által elválasztott családok láthatják egymást, a tengerparti Border Field State Park, közismertebb nevén a „Barátság Park”. A kerítés tengerbe nyúló oszlopai között át lehet látni, a barátok megérinthetik egymást, vagy a feleség ételt adhat a túloldalon dolgozó férjének. Könnyedebb hangvételű programok is akadnak: a kerítés pont alkalmas arra, hogy folyamatos Mexikó–Amerika röplabdameccset rendezzenek felette a strandolók.
San Diego, 2010. május
