A vatikáni eseményről tudósító hírügynökségek megjegyzik, az indián eredetű balos politikus azzal indokolta kezdeményezését, hogy szeretné elérni, ne legyen több apa nélkül felnövekvő gyermek. Ehhez hozzátették, hogy az ő gyermekei is házasságon kívüli kapcsolatból születtek, hiszen az egykori kokatermesztő nőtlen ember. Dél-amerikai politikusként Evo Morales feltehetően más tapasztalatokat gyűjtött össze, mint európai társai. A harmadik világban a római katolikus egyház évszázadok óta nagy rugalmassággal alkalmazkodik a helyi körülményekhez, normákhoz. Morales paraguayi kollégája, Fernando Lugo korábban püspök volt, aki ebben a minőségében is több gyermeket nemzett. Nyilván nem ő az első a világegyház történelmében, de a mai, média terhelte világban gyorsan terjednek a hírek. Ahogy pár éve elterjedt, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar egyik tagja is lemondott egyházi méltóságáról – nősülni akart. A kommentelők akkor elismeréssel jegyezték meg, hogy ő legalább tisztességesen járt el papként és férfiként is.

Az elmúlt hónapokban a római katolikus egyház erőteljes médiaostrom célpontjává lett. Elsősorban az úgynevezett pedofilbotrányok kényszerítették védekezésre Rómát. Sorra jelentkeztek ugyanis azok az egykori áldozatok, akiket –többeket évtizedekkel ezelőtt – papok, néha apácák szexuálisan kihasználtak. Gyakorlatilag minden kontinensről érkeztek ilyen hírek, de főleg a fejlett országokból. Az ügyek elértek a Szentszékig is. Egyrészt XVI. Benedek pápa fivérét, a nagy hírű regensburgi fiúkórus egykori karvezetőjét keverték gyanúba. Másrészt a korábbi Ratzinger bíborost vádolták azzal, hogy egyházmegyéjében súlyos ügyeket tussolt el.

Az egyház ezekre az ügyekre kétféle módon válaszolt. A pápa máltai látogatásán találkozott azokkal, akik valaha papok szexuális kizsákmányolásának áldozatai voltak, és kifejezte velük szolidaritását. Beszédeiben is kinyilvánította: az egyházat saját bűnösei fenyegetik leginkább. Egy és több szinttel lejjebb azonban megindult az ellentámadás. Azt sugallják, hogy mivel a papi pedofília töredéke a civilek, családtagok által elkövetett hasonló bűnöknek, a súlya is kicsi. Sőt azt, ahogy az ügyeket a média tálalja, Göbbels náci propagandaminiszter egyházellenes akciójához hasonlítják. Visszautasítják általában azt is, ha a papok szexuális tévelygését a cölibátussal magyarázzák. Sok pap és teológus a kényszernőtlenség megszüntetésére szólít fel, hiszen, mondják, ez nem hitbeli dogma. Róma például több keleti egyházban megengedi, hogy papjai házasok legyenek. Az ellenállás azonban továbbra is nagyon nagy a Vatikánban.

Morales levelében érintette a nők pappá szentelésének kérdését, amelyről a pápaság szintén hallani sem akar. Elsősorban az amerikai katolikus nők között erős a törekvés, hogy –más keresztény felekezetekhez hasonlóan – ők is papi szolgálatot láthassanak el. A vita nem a feminizmusról szól – állítják –, hanem arról, hogy az egyház konzerválni akarja a nők helyzetét. Sokan a „nők reformációját” követelik. Emlékeztetnek az egyház viszonyára a nők testi önrendelkezési jogát illetően. Az USA-ban épp a napokban váltott ki országos botrányt, hogy Phoenix római katolikus püspöke kiközösített az egyházból három személyt (köztük egy apácát), akik egy katolikus kórházban közreműködtek egy életmentő terhességmegszakításban. Lehet, hogy a bolíviai elnök elsősorban a maga politikusi ügyeit intézte Rómában, ám az általa felvetett kérdések sokakat foglalkoztatnak. Új zsinatra lenne szükség – állítják az egyházon belüli bírálók.