Tizenhárom év kormányzás után a Munkáspárt megkezdte az ellenzéki létet. A parlamenti frakcióból kiszivárgó értesülések szerint a hangulatot elsősorban a megkönnyebbülés jellemzi. Ahhoz képest, ahogy a Labour 2008 eleje óta a felmérésekben szerepelt, időnként 20 százalékkal lemaradva a Konzervatív Párt mögött, majd a kampány finisében egyes pollokban a Liberális Demokraták mögött a harmadik helyre szorulva, a szavazatok 29 százaléka, illetve 258 mandátum tisztességes eredménynek számít. A munkáspárti hangadók látszólag nem bánják, hogy nem valósult meg a „szivárvány” koalíció a Liberális Demokratákkal. Bár a két párt között elvileg több a hasonlóság, mint a toryk és a lib-demek között, de, mint erről Jack Straw volt igazságügy-miniszter ír a csütörtöki The Timesban, „egészen más az ellenzéki szüzességből feladni pozíciókat, mint bevett politikai irányvonalakat sutba dobni”.

A párt a következő hónapokban a választás üzenetét értékeli, és elkezdi elvesztett szavazói visszahódítását. Mindezt úgy, hogy elkerülje a belviszályokat a „régi” és az „új” Labour között. Gordon Brown lemondását követően a szeptemberi pártkongresszusra lesz meg az új vezető. A szabályoknak megfelelően a jelöltnek rendelkeznie kell a frakció 12,5 százaléka, azaz most 33 képviselő támogatásával. A szavazatok három forrásból adódnak össze: az alsóház és az európai parlamenti képviselők, az egyes párttagok, illetve a társult tagok, főleg a szakszervezetek egyéni tagjainak szimpátiájából. A versenyben „blairiták” és „browniták” egyaránt részt vesznek. Egyelőre csak az a David Miliband exkülügyminiszter állt ki hivatalosan, aki korábban két alkalmat is kihagyott Brown leváltására. A Blairhez közelebb álló negyvennégy éves politikus, a bukmékerek favoritja, máris vidéki körútra indult, hogy „megértse, miért távolodtak el annyian a Munkáspárttól”.

A vetélkedésnek külön színt adhat, ha négy évvel fiatalabb, sokak körében népszerűbb öccse, a volt környezetvédelmi miniszter, Ed is beszállna a ringbe. A simulékonyabb természetű ifjabb Miliband, Brown egykori tanácsadója volt a választási program szerzője. A posztért várhatóan harcba induló volt kormánytagok közé tartozik a lehengerlő, nyers természetű Ed Balls, Brown pénzügyminisztériumi jobbkeze, aki az utóbbi időben az iskolai oktatásért volt felelős. A balszárnyat Jon Cruddas képviselhetné. Ő korábban a pártvezető helyettesének állását is megcélozta, ám a jelenlegi ügyvezetővel, Har riet Harmannal szemben alulmaradt. Harman, aki Brown pártbeli helyettese és más tisztségek mellett egyenlőségügyi államminiszter is volt, csalódást okoz a feministáknak, s ezzel kizárta magát a versengésből.

A kabinet tagjainak azonnali ötszázalékos bércsökkentéséről döntött első, csütörtöki ülésén az új brit kormány. A David Cameron (képen balra) vezette toryk e tervüket még ellenzékben bejelentették – írta az MTI. A konzervatív–liberális demokrata koalíciónak hozzáve tőleg 100 milliárd fontos (csaknem 30 ezer milliárd forintos) költségvetési kiigazítást kell végrehajtania, hogy középtávon fenntartható legyen a brit államháztartás finanszírozása