A Demokrata-szimpatizánsok komolyan vették a feladatot. Mint általában: a Pd-ben 2007-től bevezetett főtitkár- és miniszterelnökjelölt-választásokon is másfél millióan állnak sorban a pártirodák előtt. Ez a tömeg csak az urnákban nem elegendő.

A baloldali napilap, a La Repubblica honlapján futott „szókeresés” félmillió résztvevője a következőket tartotta fontosnak: munka, oktatás, kutatás, erkölcs, átláthatóság, adócsalás elleni küzdelem, környezetvédelem, nemzeti egység, alkotmány tisztelete, az egyház és az állam szétválasztása.

Az internetes hozzászólásokból kiderült, mit várnak el a baloldali szavazók politikusaiktól. Például azt, hogy Pierluigi Bersani főtitkár ne csak a választási kampányban bukkanjon fel valamelyik FIAT-gyárban! Erkölcsi fronton még ma is a néhai olasz kommunista vezető, Enrico Berlinguer a példakép: „Olyan baloldali politikusokat akarunk, akik a nép között élnek. A Pd ne vállalkozókat jelöljön képviselőnek!” A hívek ugyanakkor az elhasznált arcok helyett újakat szeretnének a párt élén látni. A legtöbben a torinói polgármestert, Sergio Chiamparinót és Puglia tartományi elnökét, Nicky Vendolát emlegették. Mondani se kell, mindketten nyílt ellentétben állnak a Pd vezetőségével.

A világhálós szavazói fórumokon a baloldali bálványként ismert színésznő, Sabrina Ferilli mondása a jelszó: „A Pd tegyen már valami baloldalit!” Ferilli még azt is hozzátette: ugyan sose szavazna rá, de Silvio Berlusconi ügyesebb politikus, mint baloldali ellenfelei.