Míg korábban a munkanélkülieket eltartotta a családi háló, ma már egyre gyakoribb, hogy teljes családok vannak állás nélkül. Az angolszász sajtó már a „következő dominóként" emlegeti az ibériai országot, miközben a spanyol kormány tiltakozik - és tétlenkedik. José Rodriguez Zapatero kormányfő ma rendkívüli felszólalást tervez a parlamentben, de elemzők szerint most sem fog nagyobb horderejű reformokat bejelenteni.

– Pedig a helyzet valóban aggasztó – mondja lapunknak Jürgen Dongens, a kölni egyetem szakértője, aki maga is Sevillában született. – A spanyolok nem foghatják a válságot a külső tényezőkre. Az ingatlanlufi kipukkanása és az építőipar összeomlása áll a háttérben, ami történelmi rekordokba emelte a munkanélküliséget. Két év alatt „elszaladt” a költségvetés hiánya és az államadósság. Tény, hogy ez utóbbi még mindig csak 66 százalék, vagyis jóval elmarad a görög vagy brit adatoktól, de néhány éve csupán 34-40 százalék volt: vagyis óriási ugrásról van szó.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Zapatero-kormány nem kormányoz: nincs koncepciója, legfeljebb itt-ott „foltozgat”. Nem meri kivívni a szakszervezetek haragját – véli Dongens. Carlos Sánchez, az El Confidencial című lap főszerkesztője szerint Zapatero már a következő, 2012-es választásokra készül. – Politikus, nem államférfi, egyszerűen nem akarja népszerűtlen intézkedésekkel kockáztatni a baloldal támogatását – fogalmaz kritikusan.

Bár Spanyolország és Görögország között nem lehet egyenlőségjelet tenni, a spanyolokra is igaz, hogy évekig a lehetőségeik felett éltek, és ezt az állam még ösztönözte is: az eurózónába való belépés előtt a kamatok 13-14 százalékon álltak, a belépés után viszont 4 százalékra estek. Mivel az infláció ennél magasabb volt, megérte eladósodni: a spanyolok tehát vásároltak, lakást, autót, nyaralót, fogyasztási cikkeket, persze hitelre. Így tett az állam is: növelte a közkiadásokat, mintha azt a pénzt nem kellene egyszer majd visszafizetni. Még szerencse, hogy a spanyol gazdasági bázis erősebb, mint a görög, és legalább néhány intézmény, így a nemzeti bank, jól működik –teszi hozzá Dongens.

A görög mentőcsomaggal most Madrid is némi levegőhöz juthat, de ez csalóka haladék: azt a látszatot kelti, hogy valaki majdcsak kifizeti a cechet, és lehet folytatni a felelőtlen politikát. – A spekulánsok, akik a múlt hét végén kis híján bedöntötték az eurót, nemcsak azt nézik, hogy most milyen állapotban van az ország, hanem mi várható egy-két év múlva – figyelmeztet Sánchez. A jövő hónapban a Nemzetközi Valutaalap delegációja is Madridba érkezik, hogy megvizsgálja: nincse szükség tanácsokra, netán segítségre? Nem épp a legjobb jel.

Zapatero: nem kormányoz csak foltozgat