Amerikában (is) a fejétől bűzlik a hal: a legnagyobb adós maga a pénzügyminisztérium, az USA az idei évre becsült államadóssága 14 500 milliárd dollár körül van, és jövőre lépheti át a GDP 100 százalékát, azaz arányaiban a göröghöz közelít. A görbe – minden republikánus tankönyvszigor dacára – a Reagan- és a Bush-érában is bőven emelkedett. Az aktuális mutatót kijelző, vészesen „ketyegő” adósságórán a manhattani járókelők napmint nap elborzadhatnak. Képmutatásnak tűnik tehát, amikor amerikai szakértők a görög adósságügy kapcsán túl szigorúan emelik felmutatóujjukat. Sebastian Mallaby, a külkapcsolatok tanácsának vezető nemzetközi gazdasági elemzője például úgy vélte: Európa éppenséggel azzal hozhat rossz döntést, ha megmenti Görögországot. Ugyanis ez azt a rossz üzenetet közvetíti a befektetőknek: hitelezzenek csak bátran a „halálspirálban” már talán sorban is álló nagy költekezőknek, mint a portugálok, a spanyolok vagy az olaszok. A keddi The New York Times címlapján Carl Weinberg állítja: nem oldja meg az így is túl eladósodott országok problémáját, ha még több pénzt adnak nekik. Ám a külföld eközben gálánsan, ezermilliárdokkal kisegíti a világgazdaság tartalék valutáját adó Egyesült Államokat: a kínaiak mintegy 880 milliárdot, a japánok 770-et hiteleznek.

Persze amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Nem csak a görög és az amerikai gazdaság mérete mérhető össze bajosan, de az USA-t nem kötik a monetáris unió szabályai, az euró „kényszerzubbonya” sem. Ezért például nincs ki előtt hazudnia a kormánynak, a mérlegkönyveket kozmetikáznia. Más kérdés, hogy itteni mértékadó források, így Ben Bernanke Fed-elnök is, figyelmeztettek: az adósságpályát meg kell fordítani. Barack Obama elnök azt tervezi, hogy 2013-ra, azaz elnöki ciklusa végére felére csökkenti a deficitet, és ezzel az államadósságot is újra a GDP 100 százaléka alá hozná.