Nincs kétféle magyar
„Nincs kétféle, A vagy B kategóriájú állampolgárság, és nem indokolt, hogy bármiből ki legyenek rekesztve a határon túli magyarok, akik magyar állampolgárságot kapnak”, jelentette ki hétfőn a KDNP-s Semjén Zsolt, kijelölt általános miniszterelnök-helyettes. Az alkotmány efféle megkülönböztetést nem is engedne, az állampolgári jogokat és kötelezettségeket szabályozó törvények azonban differenciálnak. A vízválasztó az, hogy az adott személy életvitelszerűen itthon vagy külföldön tartózkodik.
Így tehát mégis van „A és B kategória”, az viszont csak az érintett elhatározásán múlik, hogy melyik csoportba kíván tartozni. Valamennyi honfitársunk szabadon dönthet arról, hogy itthon vagy külföldön kíván-e élni. Ez természetesen mindazokra a határon túli magyar nemzetiségűekre is érvényes lesz, akik a Fidesz és a KDNP szándékai szerint gyorsított eljárásban kérhetik majd a honosításukat. Aki pedig csak az állampolgárságot akarja, csupán a magyar útlevélre számíthat.
A Magyarországon nyújtott ingyenes közszolgáltatások és támogatások jelenleg csak azokat illetik meg, akik életvitelszerűen itt tartózkodnak. Ilyen például a térítésmentes egészségügyi ellátás, amelyhez többnyire a magyarországi lakóhely nem is elég, a gyermekek és a nyugdíjasok kivételével igazolni kell a biztosítotti jogviszonyt is.
Aki tehát nincs biztosítva, állampolgárságától függetlenül köteles megfizetni a kezelés költségét és a gyógyszerek teljes árát. Kétoldalú államközi szerződések alapján viszont a külföldön élő személynek sem feltétlenül kell a zsebébe nyúlnia, az uniós polgárokat a magyarokéval azonos ellátás illeti meg. Hasonló a helyzet az óvodai és az általános iskolai oktatással: aki nem Magyarországon lakik, annak a gyermekét sem veszik fel. Aki viszont huzamosabb ideig itt tartózkodik – menekült, bevándorolt vagy nálunk munkát vállaló külföldi –, annak állampolgárságtól függetlenül jár e szolgáltatás.
Az állam, illetve a helyi önkormányzatok számos módon segíthetik a rászorultakat, de csak azokat, akik Magyarországon laknak. Külföldön élő magyar így biztosan nem kaphat lakáscélú támogatást, nem kaphat segélyt, nem részesülhet a munkaerőpiacról végleg kiszorult személyeknek nyújtható támogatásokban, nem tarthat igényt közgyógyellátásra és az egyéb címeken folyósítható segélyekre sem. De az a határon túli kisnyugdíjas is hiába kopogtatna az időskorúaknak adható járadékért, aki amúgy jogosult lehetne rá. Ha viszont áttelepül, más lenne a helyzet: több nyugdíjat ugyan nem kapna, de a járandóságát a mindenkori minimálnyugdíj nyolcvan százalékáig kiegészíthetnék.
A kettős állampolgárságmegadása többletköltséget így legfeljebb akkor jelentene, ha új honfitársaink tömegesen települnének ide. Ebben az esetben viszont a közterheket itt fizetnék, s legalább az áfa még a gyermekek és a nyugdíjasok fogyasztása után is befolyna. Lehetséges persze másként dönteni: ha a kormányzó többség majd úgy látja, nem indokolt, hogy a határon túliak „bármiből ki legyenek rekesztve”, valamennyi támogatást kiterjesztheti rájuk.
Az „A vagy B kategória” között van még egy jelentős különbség: a választójog. Az alkotmány szerint ez valamenynyi magyar állampolgárt megilleti, ám más törvények alapján csak az szavazhat, aki Magyarországon lakóhellyel rendelkezik. A kétharmados többség birtokában a Fidesz a jelenlegi szabályozást bármikor felülírhatja, legfeljebb az a kérdés, hogy a külföldön élők vajon kire voksolnának, mert jelenleg csak egyéni képviselőkre és megyei listákra lehet. Erre nehéz alkotmányos választ találni, mert egy határon túli „országos lista” létrehozása is közjogi abszurd lenne. Az pedig nemzetközi bonyodalmakhoz vezetne, ha ugyanazok a személyek egyszerre két ország parlamentjének összetételébe is beleszólhatnának.
