A Munkáspárt súlyos, 91 képviselő hely elvesztésével járó választási veresége ellenére hétfő délután meglepetést és megrökönyödést keltett Gordon Brown lemondásának bejelentése a Downing Street 10. küszöbén. Az első reakciók közé tartozott, hogy a 2007. júniusi hatalomra kerülése óta folyamatosan támadott politikus a hír váratlan, viszonylag késői, de azért még a lapzártákat megelőző időpontban elhangzott közzétételével állt boszszút a sajtón. Brown a bejelentés időzítését ugyanakkor világossá tette: Nick Clegg, a liberálisok vezetője tájékoztatta őt, hogy tárgyalásokat szeretne kezdeni a Munkáspárttal a kormányzati együttműködésről.

A választás eredményével kapcsolatban a kormányfő elmondta, nyilvánvalóan egyetlen párt vagy pártvezető sem volt képes egyedül megszerezni a szavazók bizalmát. A Munkáspárt vezetőjeként ezt a saját tevékenysége bírálatának tekinti, és levonja ennek következményeit. Közölte, felkéri a Munkáspártot, hogy indítsa el a pártvezető megválasztásának folyamatát. Ugyanakkor értésre adta, ha egyértelművé válik, hogy az ország érdekeit egy „progresszív kormánykoalíció” szolgálhatja a legjobban, akkor ő eleget tesz az e kormány megalakításával kapcsolatos kötelezettségeinek. De „nem kíván a szükségesnél tovább maradni tisztségében”, reméli, hogy a szeptemberimunkáspárti kongreszszus idejére lezárul a procedúra. A maga részéről nem kívánja jelöltetni magát.

A választáson a legtöbb szavazatot és képviselői helyet (az abszolút többséghez szükséges 326 mandátum helyett csak 306-ot) szerzett Konzervatív Párt és a Liberális Demokraták delegációi az eredmények véglegesítése, péntek este óta több menetben tárgyaltak. A megbeszélésekről azok „szívélyes hangnemén” kívül szinte semmi nem szivárgott ki. Valószínű azonban, hogy mindeddig elmaradt az áttörés, nem sikerült elsimítani a különbségeket a kulcsfontosságú témákban, a 163 milliárd fontos költségvetési deficit leépítésének menetében, az adózás, az európai integráció mértéke, a bevándorlás, a nemzetvédelem, és főleg a választási reform kérdésében.

Ezek szerint a „királycsináló” Nick Clegg kész a Munkáspárttal tárgyalni. Ám soha nem leplezte ellenszenvét az őt „lekezelő” Brownnal szemben. Minthogy a Munkáspárt (258) és a Liberális Demokraták (57 hely) együttesen sem rendelkeznek a parlamentben abszolút többséggel, a költségvetés és a kormányprogram jóváhagyásahoz el kell nyerniük a skót és walesi nemzeti pártok, az északír szociáldemokraták és az első és egyetlen zöldképviselő támogatását.