Tory-liberális alkudozás
A brit politikában szokatlan módon három nappal a parlamenti választás és a Munkáspárt veresége után sem került sor a látványos lakóváltásra a Downing Street 10-ben. Hiába győzött a Konzervatív Párt 36 százalékkal és szerzett így 306 képviselői helyet, nincs kellő többsége az egypárti kormányzáshoz a 650 tagú alsóházban. A kampány során többször is megismételt ígéretéhez híven a „királycsináló”, Nick Clegg a választói akaratra hivatkozva a Konzervatív Párt vezetőjével, David Cameronnal kezdett koalíciós megbeszéléseket. A hét végén több fordulóra is sor került a két párt meghatározó személyiségeiből álló tárgyalócsoportok között, szombat este pedig több mint egyórás személyes találkozó is létrejött Clegg és Cameron között.
Gordon Brown mindeközben, alkotmányos kötelességére hivatkozva, változatlanul ellátja kormányfői teendőit. A Munkáspárt szinte példátlan kudarcot vallott, amikor 29 százalékkal 258 helyet harcolt ki magának. A brit konzervatív lapok „illegális birtokfoglalónak” nevezték a pártvezetőt, aki még nem volt hajlandó kihurcolkodni a kormányfői rezidenciából. Saját vezető munkatársai közül többen pedig arra próbálják rábeszélni, hogymondjon le a párt éléről. Így lehetővé válna, hogy egy parlamenti patthelyzetben, akár egy éven belül megismételt választásnak a Labour új vezetéssel vághasson bele. Brown egyelőre nem adja fel: pénteken és szombaton is értekezett telefonon Nick Clegg-gel, kompromisszumokat helyezve kilátásba egy Lib-Lab közös kormányzás esetére. A második eszmecsere hivatalosan „szívélyes” hangnemben folyt le, ám kiszivárgott hírek szerint Brown finoman szólva felemelte a hangját, amikor a fiatal politikus lemondását sürgette.
A konzervatív és liberális demokrata vezetők közötti tárgyalásokon kényes egyensúlyt próbálnak elérni, hogy a közös nevező elfogadható legyen a párt döntéshozó testületei és a „mezei” tagság számára is. A fő vitapontok közül David Cameron világossá tette, hogy kész a konszenzusra az oktatás, a környezetbarát gazdaság és az adózás kérdéseiben. A párt támogatóihoz intézett vasárnapi üzenetében azt ígérte, hogy a bevándorlás, a nemzetvédelem és a Brüsszelre átruházott jogok területén ragaszkodik „szilárd álláspontjához”. A Liberális Demokratáknak viszont kulcsfontosságú az egyszerű többségen alapuló parlamenti voks megváltoztatása. (A választási rendszer fogyatékosságát jelzi, hogy Clegg pártja a szavazatok 22 százalékával csak 57 helyhez jutott.) Tegnapi tévényilatkozatában Nick Clegg kijelentette, hogy „mindenki igyekszik konstruktív lenni az ország érdekében, és a Liberális Demokraták hasznos szerepet szeretnének játszani a gazdasági bizonytalanság közepette”.
Mind a toryk, mind a libdemek tisztában vannak azzal, hogy az eurózóna és a görög gazdaság problémái közepette minél előbb meg kellene alakulnia az új kormánynak. David Cameron ma estére hívta össze az új konzervatív frakciót. A liberális demokraták vannak nehezebb helyzetben, hiszen ha elutasítják a konzervatív lánykérést, kiszorulnak a politikai élet perifériájára. Brown is tett persze ajánlatot a Munkáspárt nevében a Clegg vezette liberális demokratáknak – s bár a centrumtól balra elhelyezkedő két párt programja közelebb áll egymáshoz –, együttesen sincs meg az abszolút többségük, így a parlamenti munka során rá lennének utalva a nacionalista pártokra.
