A kétnyelvű Brüsszel lakóházainak ablakaiban, erkélyein mind több belga zászló jelenik meg, ami a legbiztosabb jele annak, hogy a polgárok egy része úgy érzi: nagy baj van, az ország megint a súlyos válság, a szétesés felé sodródik. Ezt a benyomást erősíti most, hogy a 2007-ben megválasztott törvényhozás időszakát a gyenge kormányzás jellemezte, kormányfőcserékkel fűszerezve, s a 2011-re tervezett választásokat akkor kellett kiírni, amikor aggasztó méreteket öltött Európában a pénzügyi krízis. A magas államadóssággal és a megugrott költségvetési hiánnyal küszködő Belgiumban a flamand kereszténydemokrata Yves Leterme vezette kormány ráadásul egy olyan ügy miatt bukott meg, amely az ország felbomlásának az esélyét is magában hordozza, vagyis a befektetői idegesség átterjedhet erre az országra is.

A szétesés veszélye azonban csekély. A kormány lemondásának okát viszont nemhogy a külföldi befektetők nem értik, de maguk a belgák sem igazán. A lényeg persze a történelminek nevezhető vallon–flamand nyelvi szembenállás s a nyelvi elkülönülés vágya, főként a fl amandok részéről. Az alkotmánybíróság még 2003-ban döntött úgy, hogy a Brüsszelt és környékét magában foglaló, BHV rövidítésű választókerületet ketté kell vágni, hiszen Brüsszel önálló régió, a flamand környék pedig a Flamand Brabant tartományhoz tartozik, ám jelentős francia ajkú lakossággal, amely lakóhelyéről kiszavazhatott brüsszeli listákra. Ezt viszont más tartományok lakói nem tehetik meg, ezért ez a választókerület alkotmányellenes. Minthogy nem sikerült megállapodni, a flamand liberálisok kiléptek a koalícióból, amely ezért össze is omlott, s nem lehetett más pártokkal kiegészíteni, újra összetákolni.

A törvényhozás az utolsó napon elfogadta, hogy az alkotmány ötven pontját az új parlamentnek meg kell változtatnia, s a feloszlatás miatt, szenátusi szavazás híján, egyelőre nem válik törvénnyé a burka betiltása. Megszavazták azonban még az utolsó pillanatban a görögöknek nyújtandó hitelkeretet, majd berekesztették a munkát. Amit persze június 13-a után folytatni kell, de kérdés, kikkel. A flamand-vallon hatvan-negyven százalékos arány aligha változik, de Flandriában az elszakadást szorgalmazó pártok – az Új Flamand Szövetség (NVA) és a szélsőségei miatt karanténba zárt Flamand Érdek Pártja –előretörése várható. Ám mint a 76 éves Mark Eyskens volt flamand kereszténydemokrata belga miniszterelnök a frankofón Le Soirnak adott interjújában megfogalmazta, a nacionalisták esetleges győzelme pénzpiaci vihart válthat ki. A külvilág számára ugyanis nem világos, hogy Belgiumot kettéosztani csak alkotmánymódosítással lehetséges, amibe a francia ajkúak sohasem egyeznének bele, ám a flamandok is letennének függetlenségi céljaikról, ha a vallonok végre tárgyalnának az államreformról. Aminek következménye mindinkább a konföderációs berendezkedés lenne. Közben a német nyelvi közösség is bejelentette igényét a negyedik régió megalakítására. Ha Flandria egyoldalúan kiválna, Koszovó sorsára jutna, véli Eyskens, elölről kellene kezdenie nemzetközi elismertetését, s például az Európai Unióba újra be kéne lépnie.

Érdekes módon Brüsszelben nem tapasztalható aggodalom, hogy a belgák esetleg nem lesznek képesek ellátni az uniós elnökséget július elsejétől. Egyrészt a spanyol–belga–magyar triónak van programja, az ügyvezető kormány hivatalban marad, a belga minisztériumok euró pai stábjai is viszik tovább az ügyeket. A közös piac alapítói közé tartozó Belgiumnak nem nagyon okozhat gondot az akták mozgatása. A lisszaboni szerződés nyomán az elnökségek feladatai is megváltoztak, új intézmények jöttek létre, úgyhogy a belgák miatt csak a belgák feje fáj, az uniós hivatalnokoké nem.