Az elmúlt három hét legjobb közvélemény-kutatási eredményének örvendhetett kedd reggel David Cameron, mielőtt elindult, hogy szerda estig pihenés nélkül, oda-vissza kétszer bejárja Angliát, Skóciát és Walest. A Konzervatív Párt 35 százalékkal vezetett egyaránt 28 százalékon álló riválisai, a Munkáspárt és a Liberális Demokraták előtt. A 45 millió szavazópolgárból közel hétmillióan változatlanul nem szánták el magukat, mely párt jelöltjére adják le voksukat.

A szigetország minden idők egyik legizgalmasabb választását éli meg, ha nem is érzékelni olyan átütő kormányváltó hangulatot, mint 1997-ben. A legláthatóbb kampányt a Konzervatív Párt folytatja, már csak azért is, mert az ellenzék vezető pártja rendelkezik a legtöbb anyagi forrással frappáns plakátok, szórólapok, videók, fizetett tévéreklámok, telefonhívások, személyes felkeresések kifizetésére, és meggyőző, a számítástechnikában járatos aktivistákkal, akik a közösségi portálokban rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználják.

A Munkáspárt saját bevallása szerint is elsősorban a „szájról szájra terjedő” propagandára összpontosít, amelyben a barátok, családtagok és munkatársak közötti beszélgetések milliói minden másnál fontosabbnak bizonyulnak. Kedd reggel titkos fegyvert vetett be Gordon Brown, első közös tévéinterjúját adva egyre népszerűbb feleségével, Sarah-val. A kormányfő kijelentette, „kész magára vállalni a teljes felelősséget”, ha a Munkáspárt elveszti a választást, azaz hatalomra kerülése után nem egészen három évvel kiköltözne a Downing Street 10.-ből. Egyben a politikától is búcsút venne, karitatív tevékenységeknek szentelve energiáját.

Gordon Brown helyzetét érzékelteti, hogy a Munkáspárt északnyugat-norfolki képviselőjelöltje „minden idők legrosszabb kormányfőjének, szégyennek” nevezte, akinek „bocsánatot kellene kérnie az emberektől és a királynőtől”. Akinek ilyen barátja van, nincs szüksége már ellenségre -mondta.

Hasonló szellemben nyilatkozott a Népszabadságnak a Magyarországon is számos alkalommal megfordult Anthony Marsh, a ContourGlobal villamosenergetikai befektetési alap elnökhelyettese. A háromgyermekes bankár és felesége az elmúlt huszonöt évben következetesen a Munkáspártra szavaztak. Gordon Brownt azonban régóta „megválaszthatatlannak” tartja,mert kevéssé karizmatikus, sem a televízióban, sem fotókon „nem jön át”. Tony „az elmúlt 12-15 hónap miatt neheztel a kormányfőre”. Elismeri: „határozottan és eredményesen kezelte a válságot”, de a bankokkal szembeni kritikája nem hiteles annak fényében, hogy tíz évig szolgált pénzügyminiszterként, és felléphetett volna a bankok kirívó magatartása ellen.

Tony Marsh megosztotta lapunkkal dilemmáját is. Választókörzetében, a Londonhoz közeli Délnyugat-Hertfordshireben a Munkáspártnak nincs esélye a hivatalban lévő konzervatív jelölttel szemben. Így azon gondolkodik, ne kövesse-e immár két kabinetminiszter javaslatát a taktikai szavazásra, azaz a Liberális Demokraták támogatására. A befektetési bankár pártfogolja a libdemek választási reformprogramját, amely véget vetne a tarthatatlan helyzetnek, hogy egy akár lényegesen kevesebb szavazatot, de több képviselői mandátumot szerzett párt alakíthasson kormányt. Marsh nagy érdeklődéssel tekint az erősen valószínű helyzet elé, amelyben egyik nagy párt sem szerez döntésképes többséget és formális vagy nem formális koalícióra kerülhet sor. Sokan tartanak viszont az 1974 óta első határozatképtelen parlamenttel járó ismeretlen tényezőktől.

A pénzügyi-energetikai szakember tudja, hogy elkerülhetetlenek a kiadáscsökkentő intézkedések. Ellentétben az általában a torykkal azonosított, alacsony adókötelezettséggel, alacsony közkiadásokkal járó politikával Marsh nem bánja a magasabb rátát, és jobban megbízik a Munkáspártban, hogy „egyenlően és tisztességesen” hajtja végre a megszorításokat.