'Tízmillió király országa'
A német lapok sajnos nem túloznak – mondja. A vendéglős gyakorlott médiaszereplő, a minap a Le Monde-nak nyilatkozott. A szuvlaki és a muszaka mellett Jorjiosz összefoglalja a görög gazdasági kudarc okait: – A görögök gazdagok. Egyetlen szegény embert nem ismerek arrafelé. Adót senki sem fizet, és még büszkék is rá.
Jorjiosz pincérként kezdett Berlinben, majd a bátyjával átvette a nyugat-berlini éttermet. A homlokzatot maguk festették ki, akkor pingálták rá a két zászlót is. Szerinte Németország más világ, itt eszébe sem jutna az adókkal bűvészkedni. – A sógorom odahaza nemrég ment nyugdíjba. Negyvennyolc évesen! Korábban az állami távközlési vállalatnál dolgozott, nyilván „nagyon megterhelő” munkakörben. Én meg majd addig húzom az igát, amíg bírom. Higgye el, minden görög tudta, hogy előbb-utóbb csődbe megy az ország. Hogy most mit lehet tenni? Néhány politikusnak biztosan börtönben lenne a helye.
Jorjioszt nem zavarja, hogy a német sajtó kampányt indított a görögök ellen. Mintha még egyet is értene a kritikával. A kisvállalkozó Vangeli viszont felháborodva mondja: – Gondolja, ha eladnának egy szigetet, attól megoldódnának a gondjaik? Ki halott már ekkora marhaságot! – utal a Bild Zeitung nemrégiben felvetett javaslatára, hogy európai hitelek helyett a görögök miből finanszírozzák az adóssághegyet. Vangeli azt is hozzáteszi: azért nem lenne jó, ha minden népre ugyanazt a viselkedési sablont kényszerítenék rá. A görögök már csak ilyenek, mégpedig okkal.
– Görögország ma tízmillió király országa – tárja szét a kezét. – Mindenki a mának él, senki sem gondol a jövőre. Nem csoda, ha ilyen lesz az emberek mentalitása – sorolja. A „krach” őt sem érte váratlanul, bár hozzáteszi: azért a spekulációs tőke is megtette a magáét. Németország örüljön, hogy nagysága miatt egyelőre nem kezdték ki a spekulánsok. Elgondolkodva még azt is hozzáteszi: kérdés, miként tudta Athén ilyen sokáig az orránál fogva vezetni az egész Európai Uniót, olyannyira, hogy még az eurózónába is felvették? Arra senki sem számított, hogy a teljes termelőágazatok a hajógyártástól a textiliparig elmenekülnek az országból, mert drága lett a munkaerő.
Érdekes módon egyik görög férfi sem vágyik vissza az óhazába. A gyerekek, a barátok, amunka mind Berlinhez kötik őket. Míg a török bevándorlók többsége arra spórol, hogy nyugdíjasként az antalyai tengerparton sütkérezzen, Vangeli erről hallani sem akar. Pont öregen menjen haza? Amikor a német orvosi ellátásnál jobbat úgyse találna! Elvégre egész életében fizetett érte.
