A másban talán nem osztályelső Itália az élelmiszercímkézésben élen jár, és hűen követi a brüsszeli előírásokat. Olaszos gyakorlattal: amikor az EU elrendelte, hogy az olasz piaci kofáknak is a körték közé beszúrt táblán kell jelezniük az áru származását és minőségi kategóriáját, a hazai termékek óriás feliratot kaptak

Ellenzik az olasz EP-képviselők a németek javasolta piros-sárga-zöld színskálás címkézést, ám a zöld-fehér-piros ellen semmi kifogásuk. A parmezánnak ma már hivatalosan nem nevezhető reszelt sajt miatt kirobbant olasz–német háborúnál is nagyobb törhetne ki, ha például a mozzarellára – zsírtartalma miatt – sárga európai pötty kerülne zöld helyett.

A címke létfontosságú a nemzeti termékeket talán még a franciáknál is elszántabban védő Itáliában. Főleg olyan élelmiszereken, mint a több országból eredő olívaolaj. Olaszország diadalként ünnepelte, hogy tavaly végre az összes EU-tagállamban kötelező lett az extra szűz és szűz olajhoz használt olívabogyó származásának részletes feltüntetése. Attól ugyanis még nem olasz az olaj, hogy itáliai az üveg. A címkén fel kell sorolni az üvegbe sajtolt olíva teljes eredetlistáját (amely többsoros lehet a Földközitenger számos országával) és a sajtolás helyszínét is.

Színes helyett a tej pontos származási helyét feltüntető címkét szorgalmazott a napokban az Északi Liga volt római agrárminisztere, Veneto új tartományi elnöke, Luca Zaia. A Venetóban kapható tartós tejhez és tejtermékekhez felhasznált tej háromnegyede külföldi, kelet-közép-európai. Zaia szerint kizárólag az a tejesdoboz, túrókrém vagy joghurt viselheti a „Made in Italy” feliratot, amelyben száz százalék az olasz tej. Itáliában csak ez kapna zöld címkét.

Parmezánsajt egy római üzletben. Vajon mennyi zsírt rejt?