Svindlik a párizsi aukciósháznál?
A Hotel Drouot Franciaország legrégibb, legnagyobb, legtöbb legendával övezett, és legjövedelmezőbb aukciósháza, csodás ritkaságok és ócska limlomok háromszintes nyüzsgő bazárja, ahol Picassók és Basquiatok éppúgy megtalálhatók, mint bélyegek és használt retikülök, poros szőnyegek, ülőpárnák, üvegedények. Kopott mélyvörös velúr falaival, folyton zsúfolt és zajos tizenhat árverési termével a Drouot-ház ennek a nemzetnek az egyik legkedveltebb betonemlékműve.
A hatóságok évekig jobbára elengedték a fülük mellett a csalásokról, szélhámosságokról, lefizethető alkalmazottakról terjedő szóbeszédeket.
Decemberben azonban a rendőrség kiterjedtnek mondott titkos műkincskereskedő bandát leplezett le az aukciósház kebelében, tagjait lopással és csalásra szakosodott bűnszervezet létrehozásával vádolják, többségük „commissionaire”, vagyis a Drouot műtárgyai kezelésére és szállítására alkalmazott zárt közösség tagja. Száznál több hiányzó tárgyat és műalkotást találtak meg, köztük több Chagall-litográfiát és egy 135 ezer dollár értékűre becsült Courbet-művet.
Talán a lopásoknál is meglepőbb a mindennapos korrupció kultúrája, amit az IgazságügyiMinisztérium vizsgálói lepleztek le, amikor a botrány kitörése után saját nyomozást indítottak. Mint feltárták, a csalárd cselekmények nemcsak elterjedtek voltak, hanem általánosan elfogadottak. Aki rendszeresen megfordult a Drouot-ban, azt aligha lepték meg a történtek.
Az aukciósház tagadja, hogy bármilyen jogsértést követett volna el, mindazonáltal egész sor olyan változtatást jelentett be az üzletmenetében, amelynek fő célja a „commissionnaire”-ekhez fűződő 158 éves viszonyának korlátozása, ha nem megszakítása. A javasolt változtatások, amelyek közé tartozik az is, hogy külső cégekre bízzák a szállítmányozást, kaptak bizonyos támogatás, egyszersmind szkepticizmust és felháborodást is kiváltottak. Az utóbbi időben a mindig oly zajos Drouot józanabb hangot üt meg. Miután az aukciósház egyeduralmát – az aukcióspiacról 2001-ig gyakorlatilag kitiltott – Christie’s és Sotheby’s egyébként is fenyegeti, a mostanában bekövetkezett felfordulás olyan félelmeket váltott ki, hogy a Drouot már soha nem lesz ugyanaz, mint amilyennek másfél évszázadig ismerték és szerették.
„Az embernek ismernie kell a piszkos trükköket, mert vannak piszkos trükkök”, mondta a 68 éves Claude Pariset, champagne-i régiségkereskedő, aki csaknem ötven éve Drouot-rajongó. „Ez egy maffia”, folytatta, miközben a Central kávéházban várta az esti teherautó-fuvart, amely majd elszállítja az újonnan megszerzett XVI. Lajos korabeli komódot. „De hát ez a munkánkkal jár”. „Az a baj, hogy ebben az üzletágban nem díjazzák a becsületességet”, mondta a 26 éves Zareh Achdjian, harmadik nemzedékbeli régiségkereskedő és rendszeres Drouot-látogató.
A Drouot-t 1852-es megalapítása óta ugyanazok az árverezők tulajdonolják és felügyelik, akik a kalapácsot is leütik. Ez a struktúra már régen intézményesített sok mindent abból, ami a botrányhoz vezetett, mondják mind a bírálók, mind a rajongók. Az árverésvezetők, akik minden eladás után jutalékot kapnak, „beültetett licitálókkal” hajtják fel az árakat, mondják az ismert trükkről Drouot-kereskedők.
Ugyanők azt is elmondják, hogy kollégáiknak legalább a feleolyan, illegális árverezési ügyletekben működik közre, amelyekben a vásárlók előre megegyeznek, hogy nem licitálnak egymás ellen, és így nyomottan tartják az árakat. Az így megvásárolt tárgyakat utóbb máshol eladják, és osztoznak a nyereségen.
Talán a legállhatatosabb pletykák a nyílt lopásokról szólnak. A Drouot-nál értékesítendő tárgyak egyszerűen eltűnnek az eladó otthonából vagy a teherautóról, és soha nem érkeznek meg az aukciósházba, nyilván, mert ellopták őket az árverezők vagy a leltározásra, csomagolásra és eladásra felfogadott szállítmányozók. „Ez így megy, és mindig is így ment”, mondta egy igazságügyi hivatalnok. Éppen a folyamatban lévő vizsgálatra hivatkozva azzal a feltétellel nyilatkozott, hogy nem említjük a nevét.
A Drouot elnöke, Georges Delettrez tagadta, hogy az aukciósháznak köze lenne bármilyen lopáshoz. „Tőlünk loptak. Nem pedig a Drouot lop”, mondta, a decemberben leleplezett bűncselekményekre utalva Delettrez, aki maga is árverésvezető. Annak ellenére, hogy naponta hatezer látogatójuk van, és évente 800 ezer tárgyat adnak el, az utóbbi évtizedben csupán három ízben tettek lopás miatt feljelentést az aukciós ház ellen, mondta.
Legalább az egyik feljelentést egy Drouot-árverező tette. Az illető szerint 2005-ben az ügyfelek 30 ezer dollár értékű áruja tűnt el szállítmányozás közben, némelyik elveszett tárgyat az egyik „commissionnaire” raktári konténerében találták meg. Az árverésvezető nem volt hajlandó többet mondani erről a lopásról, és kérte, hogy a nevét ne hozzuk nyilvánosságra. (...)
Delettrez jobbára a mindannyian fekete öltözéket viselő „commissionnaire”-eket okolta az utóbbi idők esetleges lopásai miatt. „Vörös gallérosokként” és „savojaiakként” is emlegetik őket, mert közismerten elkülönült csoportjuk kizárólag Savoie vagy Haute-Savoie alpesi megyéiből verbuválódik. A 110 tagú kollektívának csak az lehet tagja, akit szavazattöbbséggel felvesznek maguk közé. Az 1852-es megalapítás óta nagyrészt ők koordinálták és koordinálják az aukciósház finoman hangolt zűrzavarát.(…)
A „commissionnaire”-ek szokás szerint zömmel hallgattak az ügyről. Az ügyvédjük, Jean-Philippe Confino azonban azt mondta, hogy a csoport igaztalan bírálat célpontja. „Ha valóban 150 éve tartottak a jogsértő cselekmények, a szájak sokkal hamarabb szóra nyíltak volna”, mondta.(…)
Scott Sayare 2010. április 26.
