Mint Nyina Buravcsenko, a levéltár szóvivője elmondta, több mint 600 ezren kattintottak rá szinte egy időben a levéltári weboldalra. A Katynban (és két további helyszínen) 1940 tavaszán lezajlott kivégzésekről szóló dokumentumok ugyan ismertek voltak 1992 óta – miután Borisz Jelcin orosz államfő átadta őket Lech Walesa lengyel elnöknek –, ám az, hogy Dmitrij Medvegyev orosz elnök utasítására tegnaptól orosz részről is hivatalosan nyilvánosságra kerültek, azt mutatja, hogy Moszkva egyre inkább hajlandó elismerni a szovjet vezetés és Sztálin személyes szerepét a történtekben, és talán kész rehabilitálni az áldozatokat. Így például a dokumentumok között szerepel egy Berijától származó feljegyzés is, amelyben az egykori belügyi népbiztosság (NKVD) vezetője javaslatot tett a második világháború kezdetén, Lengyelország elfoglalásakor foglyul ejtett lengyel tisztek kivégzésére.

– Hivatalos publikálás híján húsz éven át sokak számára meggyőzően hangzottak azok, akik továbbra is tagadták a szovjetek érintettségét – mondta lapunknak az orosz Memorial jogvédő szervezet képviselője. A lengyel felmenőkkel bíró Jan Racsinszki szerint azonban még további titkos dokumentumok nyilvánosságra hozatalára van szükség a körülmények teljes tisztázásához és az orosz társadalom meggyőzéséhez. –Elsősorban a katonai ügyészség 2004-ben lezárt nyomozásának eredményeit kellene publikálni. A 183 fejezetből 116 továbbra is titkos, így abszurd módon az indoklás is, amely alapján elutasította az áldozatok rehabilitációját – mondta Racsinszki.

A Szovjetunió évtizedeken át tagadta az érintettségét a hadifoglyok megsemmisítésében, a náci Németországot vádolva a bűncselekménnyel. Csak 1990-ben, a „glasznoszty” idején ismerték be, hogy az NKVD hajtotta végre a kivégzéseket, ám az ügyet köztörvényes bűncselekményként, a titkosrendőrség tisztjeinek hatásköri túllépésének minősítették.

– Valójában elegendő dokumentum áll már most is a rendelkezésünkre, csupán anynyi kellene, hogy hivatalosan is megnevezzék az elkövetőket és a kezdeményezőket – jelentette ki Racsinszki. Medvegyev krakkói szavai után (amelyek a három hete a Katyn felé útközben repülőgép-szerencsétlenséget szenvedő Lech Kaczynski lengyel elnök temetésén hangzottak el) bízik abban, hogy az orosz fél erre végül rászánja magát.

A katyni mészárlás minősítése azért lényeges, mert amíg köztörvényes bűncselekményről van szó, addig elévülés miatt nem újítható fel a nyomozás, és nem valósítható meg áldozatok rehabilitálása. Igaz, ezt megnehezíti, hogy a kivégzettek név szerinti teljes listája nem ismert: erre utal a tegnap publikált dokumentumok egyike, amelyben a KGB élén álló Alekszandr Selepin 1959 márciusában engedélyt kér a Hruscsov vezette SZKP Központi Bizottságától a kivégzettekre vonatkozó iratok megsemmisítésére. Ellenkező esetben – áll Selepin kérvényében – „az akcióra fény derülhet, annak a Szovjetunióra nézve minden kellemetlen következményével.”

Andrej Artyizov, a levéltár igazgatója szerint a katyni gödrökben mintegy tízezer, az egykori szovjet párt-, tanácsi és gazdasági apparátushoz tartozók maradványai is nyugszanak. Őket 1936 és 1938 között ezen a helyen végeztek ki, hasonlóan a később megölt lengyel tisztekhez.

Archív kép 1943 augusztusából