Verespatak: már nem az arany fénylik?
Keith Hulley, a GR ügyvezető vezérigazgatója is úgy véli, hogy nőtt a román kormánytagok részéről az érdeklődés a terv iránt. A cég szerint egyetlen akadály maradt: a környezeti határtanulmány engedélyezése, amelynek folyamatát Korodi Attila volt román szakminiszter 2007 őszén – érvényes településrendezési engedély hiányára hivatkozva – felfüggesztett. A GR és az RMGC vezetői az elmúlt hetekben gyakorlatilag kimondták: a Demokrata-Liberális Párt (D-LP) támogatja a beruházás megvalósítását. Dragos Tanase, az RMGC vezérigazgatója pedig azt hangoztatja, hogy az immár négy éve tartó tervvizsgálatot be kellene fejezni, és meg kellene adni a bányanyitáshoz szükséges engedélyt.
Borbély László (RMDSZ) jelenlegi környezetvédelmi miniszter azonban kijelentette: csakis akkor hajlandó a engedélyeztetési folyamatot folytatni, ha a cég részéről garantálják valamennyi uniós norma szigorú betartását. A projekt ellenzői az elmúlt években egymás után nyerték meg az RMGC ellen benyújtott bírósági kereseteket, így mára a bányacég által megszerzett településrendezési, illetve régészeti engedélyt a román bíróságok jogerősen megsemmisítették. A környezeti hatástanulmányt pedig az említett okmányok nélkül a Borbély által vezetett tárca nem hagyhatja jóvá. További akadályt jelent, hogy a hatástanulmányt – például az amerikai Robert Moran szaktekintély által 2007 elején bemutatott jelentés szerint – nem független szakértők készítették, akik a tényekből adódó következményeket – valószínűleg meghamisították.
A verespataki bányaterv egyes adatairól azonban a közvélemény soha nem szerzett tudomást. Nagy kérdőjel például az is, hogy megéri-e az RMGC-nek és a GR-nek a további erőfeszítés, amikor saját bevallásuk szerint eddig csaknem félmilliárd dollárt költöttek a tervre, anélkül, hogy egyetlen gramm aranyat is nyertek volna. Ha ugyanis az eddigi és a feltételezett jövőbeli költségeket figyelembe vesszük, még a mostani aranyár körülményei között is, a valószínűsített 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst kinyerése jelentős nyereséget nem vetít előre.
Nevük elhallgatását kérő forrásaink azt állítják, hogy Verespatakon az igazi nagy érdek nem is arany és az ezüst lenne, hanem olyan ritkafémek, mint például a wolfram, a berillium, a cézium, a stroncium, a rádium vagy pedig az irídium. Általunk megkérdezett erdélyi környezetvédő szervezetek vezetői a wolfram jelenlétére gyanakszanak, geológusok azonban úgy vélik, inkább berilliumról lehet szó, ipari érdeklődésre számot tartó mennyiségben.
Hasonló gyanú merült fel annak idején a nagybányai nemesfém-zagyok iránti külföldi érdeklődés kapcsán is. A román parlamentben 2005-ben interpelláció is elhangzott azzal kapcsolatban, hogy a nagybányai Aurul (később Transgold) cég nem helyben öntötte a zagyokból ciánozással kinyert aranyat rudakba, hanem az aranyoldatot külföldre (Svájcba és Angliába) küldte, s ott dolgoztatta fel. Anélkül azonban, hogy az exportpapírokon az oldat arany-, illetve ezüsttartalmán kívül más ritkafém-koncentrációkat feltüntessen.
Jelenleg a nagybányai zagyok feldolgozásának folytatását – a csődbe ment Transgold örökébe lépett Romaltyn cég révén – korábban brit, jelenleg orosz és amerikai érdekeltségű vállalatok szorgalmazzák. – Nem csoda – mondta lapunknak Gheorghe Tatar környezetvédő, aki szerint a Nagybánya környéki nemesfém-zagyok is jelentős mennyiségű ritkafémet tartalmaznak, köztük berilliumot is, de a pontos vegyi összetételüket Románia mindig titokként kezelte. A nagybányai aktivista népszavazást követel a Romaltyn beindítása előtt, és azzal fenyegetőzik, hogy ha a ciántechnológiára alapozó nagybányai zagyfeldolgozót és a verespataki bányatervet jóváhagyja, Borbély László szakminiszter ellen büntetőjogi eljárást kezdeményez, mégpedig az alkotmányban rögzített egészséges környezethez való jogra alapozva.
A berilliumot elsősorban a repülőiparban és az űrtechnológiákban használják, rendkívül keresett anyagnak számít.
