A Franciaországból érkező diákokra „szabták” Vallóniában (Belgium francia ajkú részén) azt a rendeletet, amely harminc százalékban limitálja az orvosi képzésekre felvehető külföldi hallgatók arányát. A belgák azzal védekeznek, hogy a 2006-ban bevezetett szabály előtt a felsőfokú egészségügyi oktatást 75 százalékban külföldiek vették igénybe. Ha ez így megy tovább, Vallóniában orvoshiány fenyeget – kongatták meg a vészharangot.

És jött a jogi pingpong. A rendeletet belgiumi bíróságon támadták meg, amely továbbpasszolta az ügyet az Európai Bíróságnak. A luxemburgi taláros testület (az EU-joganyag őre) hozott ugyan ítéletet, de visszaütötte a labdát: a végső döntés mégis a belga bírákra vár.

Nagyon nem tetszett az Európai Bíróságnak, hogy Belgium az állampolgárságuk alapján különbözteti meg a diákokat: az efféle diszkrimináció az unióban szigorúan tilos. Az sem hatotta meg a bírákat, hogy egyesek túlzott költségekkel riogattak. Mint kiderült, a Franciaországból érkező egyetemisták vagy francia ösztöndíjból tartják el magukat, vagy kölcsönt vesznek fel. (A belga ösztöndíj előfeltétele, hogy legalább az egyik szülő Belgiumban lakjon.)

Tessék bebizonyítani, hogy a belgiumi közegészséget valóban veszély fenyegeti – adta ki most a házi feladatot az EU-bíróság, amely ilyen veszélynél már el tudná fogadni a kvótákat. Ám a vallonoknak előbb „objektív, részletes és számszerűsített” elemzést kell készíteniük arról, hogy a minőségi orvosi ellátást tényleg aláássa-e a sok külföldi diák befogadása. És meg kell vizsgálniuk azt is, nem lehetne-e kevésbé korlátozó intézkedésekkel megoldani a gondokat, például arra ösztönözve a külföldi egyetemistákat, hogy a tanulmányaik befejeztével Belgiumban telepedjenek le.

Árgus szemekkel figyelik a luxemburgi ítéletet más EU-tagállamokban is. Ausztria hasonló rendelettel nehezíti meg az orvosi karokon tanuló német diákok dolgát: a helyek 75 százalékát az osztrák iskolákból érkezőknek tartják fenn, és csak húsz százalék a többi uniós tagországé (öt százalék az EU-n kívülről jelentkezőké). Dánia is azon töpreng, hogyan tudná feltartóztatni a svéd hallgatók áradatát az orvosi egyetemeken.

Nekitámadtak az osztrákok az Európai Bizottságnak, amikor arra sürgette őket, hogy számolják fel a német egyetemistákra vonatkozó kvótákat. Alfred Gusenbauer (akkori) kancellár ingerülten közölte, hogy a brüsszeli bizottságnak semmi köze a dologhoz, és az EU különben sem azért van, hogy veszélybe sodorja az osztrák egészségügyet. Az elődje, Wolfgang Schüssel kancellár az Európai Bíróság ellen kelt ki, miután a testület az uniós jogba ütközőnek minősítette az ausztriai korlátozást.

Tűzszünettel végződött a vita: Ausztria – és egyébként Belgium is – 2007-ben öt év haladékot kapott. Az Európai Bizottság arra kérte mindkét országot, hogy további adatokkal támasszák alá a korlátozás szükségességét. Csakhogy az állóvízbe követ dobtak, amikor egy belgiumi bíróságon a kvótarendelet megsemmisítését kezdeményezték. Nem is akárkik: egyrészt olyan külföldi diá kok, akiket nem vettek fel vallóniai egyetemekre (túljelentkezés esetén sorsolással döntenek), másrészt az állásukat féltő egyetemi oktatók, akik szerint a rendelet miatt idővel csökken majd a hozzájuk beiratkozók száma.

A mostani ítélet után lehet újra magyarázkodni.

Ösztöndíjasok egy brüsszeli egyetem előtt. Szívesen látják-e őket?